Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)
Dr. Berndorfer Alfréd: A veleszületett rendellenesség pathogenesise történelmi szemléletben. IV. rész
manifesztálódnak, az ideg-elme-gyermekgyógyász lát; számos ilyen rendellenességnél az öröklöttség kimutatható. Förstemck tehát kórbonctani és sebész-klinikai szempontból is igaza van. Ez igazolja előbbi állításunkat, hogy nekünk - minthogy mi nemcsak ajak-szájpadhasadást látunk és operálunk - elsősorban az exogén okokat kell keresnünk. A szülők nemzőszerveinek, helyesebben az ondó- és petesejt változásainak és betegségeinek következtében is keletkezhet rendellenesség. Förster szerint indokolatlan az ovisták azon álláspontja, hogy az ondósejtben az embrió és így a rendellenesség is már készen, preformálva megvan. „Ha nem is szabad feltételeznünk - írja Förster -, hogy a rendellenesség a nemzősejtekben már készen megvan, azonban annak a lehetőségét el kell fogadni, hogy az ondóvagy petesejt hibás, kóros állapota egy későbben keletkező rendellenességet elő tud idézni." Wagner észlelt rendellenes ondósejtet, Bischoff pedig kóros petesejtet talált emberben és állatban. Több hasonló megfigyelés alapján arra a következtetésre jut, hogy bár még nem sikerült kimutatni az ilyen petéből fejlődött rendellenes magzatot, valamint nem lehetett bizonyítani az embrió rendellenessége és a kóros pete közötti kauzális összefüggést, mégis már ennek a lehetőségnek a felismerése is igen értékes és arra kényszerít bennünket, hogy kísérleteinket és vizsgálódásainkat ez irányba is kiterjesszük. Ma ezen a téren igen nagy haladás történt, különösen amióta a kromoszóma-változások patogenetikus jelentőségét sikerült néhány kórképnél bizonyítani. Az ondósejt ilyen irányú vizsgálatával kissé elmaradtunk és majdnem kizárólag az anyákban kerestük a rendellenességek patogenetikus okait. Legújabban mind többen írnak le spermabetegségekből származó rendellenességeket. Förster mint patogenetikus okot megemlíti a szülők betegségeit és itt ismét feltételezi az apa betegségének az ondósejteken át történő károsító hatását. Bizonyítékul felhozza, amit Bischoff is észlelt, hogy egy apának több asszonytól ugyanazon rendellenességgel születtek gyermekei. További vizsgálódásainkat erre is ki kell terjesztenünk. Az anya betegségeinek következményeit gyakrabban vizsgálták; mindenekelőtt a belső mechanikai okokat említi Förster, mint az ovarium, a Graaf-féle tüsző és a pete hibás felépítését, a tubák, a méh, a medenceszervek és a medence kóros alakjait és elváltozásait.
