Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Dr. Berndorfer Alfréd: A veleszületett rendellenesség pathogenesise történelmi szemléletben. IV. rész

Az ilyen „törvénytelenített" gyermek a fajbiológusok részére bizonyítási anyag lett, mert fel lehetett használni a faj keveredés káros következményeinek igazolására. Az antropológia fejlődésével szemben, Darwin elméletének elferdítésével, a fejlődéstan tényeinek cáfolása érdekében új fajelméletet állítottak fel. Az új szemlélet apostola az álfilozófus gróf Gobineau volt, akinek 1854-ben megjelent kétkötetes nagy tanulmánya: „Essai sur l'inégalité des races humaines" lett a fajelmélet hamis és káros áltudományának alapja. Gobineau ebben a munkájában bizonyítani akarta, hogy vannak magasabbrendű emberek, az arisztokraták, akik ha alacsonyabbrendűekkel keverednek, kóros utódokat nemzenek. így magyarázta az emberi degenerációt, aminek értelmében az arisztokráciának rendellenes gyermeke csak faj keveredés következtében születhet. Egészséges nemzedék szerinte a fajtisztaság megőrzésével lehetséges; nála a faj nem antropológiai, természettudományi, biológiai fogalom, hanem kizárólag osztálytársadalmi, politikai eszme. Ezt a gondolatot részletesebben Houston Stewart Chamberlain fejtette ki 1899-ben megjelent művében: „Die Grundlagen des neunzehnten Jahrhunderts", amely a későbbi német nemzeti szocialista faj kutatók számára az alapvetően döntő tudományos forrásmunka lett. A német fajtisztaság ideáltípusa a Wagner által megteremtett hős, Siegfried lett, az a Siegfried, aki a vérfertőző testvérszerelem gyümölcse volt. Ezt a „fajtisztasági" elméletet tudományosan is alá kellett támasztani, amihez Mendel örökléstani megfigyelései bizonyultak alkalmasoknak. Mendel egyes növényfajok kereszteződésénél az utódok fejlődésében megfigyelt bizonyos öröklődési törvényszerűségeket. Megállapításait a továbbiakban az ő elmélete alapján részletesen megvizsgálták, magyarázták, azonban sok helyes megfigyelés mellett számos hibás és káros következtetést is vontak le belőlük. A kísérletek és kutatások kimutatták, hogy azok a bizonyos szálak és szemcsék, melyeket már régebben is észleltek a sejtekben, a fejlődés és öröklődés döntő tényezői lehetnek. Minden figyelem a kromoszómákra terelődött. Theodor Bovert würzburgi zoológusnak 1903-ban sikerült bebizonyítania a kromoszómák szerepét a fogamzásban. Azonban a kromoszómának olyan sajátosságokat is tulajdonítottak, amelyek messze 8 Orvostörr. közi.