Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Dr. Ruttkay László: Az orvos Jessenius mint történetíró

hozta és Mátyásnak átadta. Az átvevő magyarok között lehetett bizonyára Jessenius is. Valószínű, hogy éppen Thurzó vonta be ebbe a bizalmas funkcióba, akivel már régebben jó kapcsolatokban állott és akinek, mint az más adatokból is kitűnik, egyéb bizalmas megbízásokat is teljesített. De Jessenius szerepe ezzel nem ért véget, sőt azt mondhatnánk, éppen ezzel kezdődött. Miután a felségjelvényeket Thurzónak átadták, mint országos főkapitány ezeket Pozsonyba szállíttatta. A fegyveres kíséretet ehhez minden bizonnyal Thurzó katonái szolgáltatták, de voltak polgári kísérők is és a fentiekből csaknem bizonyosra vehető, hogy a kíséretnek egyik polgári tagja volt Jessenius is, aki ilyen minőségben utazott el Prágából Pozsonyba és ott tanúja volt - mint mondja - annak az aktusnak is, amikor a koronát az országgyűlésen Mátyásnak átadták. Ezeket a következtetéseinket egyébként megerősíti maga Jessenius is. Amikor ugyanis évekkel későbben, már politikai szerepet vállalva, 1619-ben a felkelő protestáns rendek megbízásából Pozsonyban járt, hogy ott mint a rendek küldötte, a magyar országgyűlésen megakadályozza Ferdinánd magyar királlyá koronázását, az akkori nádor, Forgách Zsigmond bécsi utasítására elfogatta és Bécsbe szállíttatta őt, ahol 22 héten át raboskodott. Amikor kiszabadult, fogságáról és annak előzményeiről részletesen beszámolt a rendekhez intézett emlékiratában. Ebben azt olvashatjuk, hogy amikor őt Bécsben a császári hadbíró előtt kihallgatták, elfogatása ellen erélyesen tiltakozott éspedig mindenekelőtt azért, mert őt mint magyar nemes embert, az ország határain kívül fogságba vetni nem szabad. Ez ellen tiltakozva, hivatkozott múltjára és annak folyamán az uralkodónak tett szolgálataira is. Elmondotta ott, hogy ő bizonyos ideig Magyarországon nevelkedett, őt a nádor elődei (már ti. az őt letartóztató Forgách Zsigmond elődei) kedvelték (ezt elsősorban Thurzó György nádorra érthette), beavatták bizalmas ügyeik intézésébe és ők ajánlották be II. Mátyás királynak is, aki befogadta az udvari tisztviselők közé (vagyis udvari orvosává nevezte ki). Nyilvánvaló, hogy ilyen bizalmas ügy intézése lehetett a magyar királyi korona kihozatala is a prágai császári kincstárból. Jessenius másik, történeti tárgyú munkája 1613-ban Frankfurtban