Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Dr. Ruttkay László: Az orvos Jessenius mint történetíró

jelent meg latin nyelven.

5 Ebben I. Ferdinánd és II. Miksa császárok utódaival foglalkozik. Két táblázatban mutatja be a két császár leszármazottjait, pontosan közölve születési és elhalálozási adataikat, házasságkötéseiket és gyermekeik sorát. Ezenkívül jellemzi a két legutolsó Habsburg-császárt, II. Rudolfot és II. Mátyást. E jellemzések közül különösen a II. Rudolfra vonatkozó érdekes, mert bátor realitással rajzol képet az idegbeteg, később az uralkodásra már szinte képtelen császárról, környezetének romlottságáról, ennek végzetes következményeiről és a császár halálát megelőző „misztikus" eseményekről. A kis könyv Mátyásnak, az új császárnak hosszabb jellemzését, jobbanmondva dicsőítését is magában foglalja, még az eddigieket is felülmúló pátosszal. Ennek hangja már szinte a hízelgő udvaronc benyomását teszi az olvasóra. Pedig Jessenius nem volt sem uralkodói kegyeket hajhászó, sem hajbókoló udvaronc. Akkor még csupán „királyhű" alattvaló volt, akinek tisztelete uralkodója iránt a sors által a fejedelemre ruházott magasztos hivatásnak elismerésén nyugodott. Amikor azonban meggyőződött arról, hogy a Mátyást követő császár, II. Ferdinánd erre a tiszteletre és hűségre méltatlan, nem habozott a „rebellisek" táborához csatlakozni, amint azt későbbi életfolyása is bizonyítja. Jessenius ugyanis már drezdai udvari orvosi és nevelői működése óta vonzódott a politikához. Az 1618. május 23-án Prágában lejátszódott események hatása alatt a politikának nemcsak szemlélője maradt - és amint egy esetben már láttuk -, krónikása volt, hanem annak most már aktív szereplője is lett. A prágai defenesztrácio idején Jessenius már a protestáns jellegű prágai egyetem rektora volt. A protestáns rendek az úgynevezett „direktorokból" álló kormánya 1619 június közepén őt küldte ki követként azzal a céllal, hogy éppen ő, mint magyar származású és jó magyar kapcsolatokkal rendelkező férfiú, akadályozza meg Ferdinánd magyar királlyá koronázását. Jessenius azonban későn érkezett Pozsonyba, a királyválasztás már megtörtént és II. Ferdinándot ottani tartózkodása alatt Magyarország királyává koronázták. Mint már említettük, a koronázást követő napon Jesseniust a nádor elfogatta és Bécsbe szállíttatta. Rabságából több mint öt hónap múltán a cseh rendek közbenjárására kiszabadult ugyan, de a császár