Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)
Dr. Ruttkay László: Az orvos Jessenius mint történetíró
főhercegnek azt átadták, majd azzal őt megkoronázták, de láttam azt is, amikor Te, mint koronaőr, azt Pozsonyban nyilvános megtekintésre kiállítottad". Ebből a levélből két fontos mozzanat tűnik ki. Az egyik, hogy Jessenius jelen volt a magyar koronának a prágai császári kincstárból történt átadásánál, illetve átvételénél, a másik pedig, hogy ugyancsak tanúja volt annak az aktusnak is, amikor Prágából a magyar koronázó városba, Pozsonyba szállított koronát az országgyűlésen Mátyás főhercegnek átadták. Ezzel kapcsolatban joggal felvetődik a másik kérdés: milyen minőségben, milyen jogcímen vett részt Jessenius ennél az aktusnál, hiszen mint prágai gyakorló orvos, semmiféle magyar méltóságot nem viselt, vagy hivatalt nem töltött be és kitől kapott erre megbízást? Ennek magyarázatára más pozitív adat híján csak feltevésekre, Jessenius későbbi szavaira szorítkozhatunk és következtetéseinket ezekből, illetve Révay Péter szóban levő munkájában előadottakból vezethetjük le. Ismeretes, hogy Rudolf és Mátyás között a családi viszály 1608-ban már odáig élesedett, hogy Mátyás, aki akkor már Magyarország helytartója volt, követelte bátyjának lemondását a magyar trónról. Ebben a tárgyban már hosszabb idő óta tárgyalások folytak a császár és öccse között, amelyeket Dietrichstein olmützi püspök közvetített. A kitűnő pap-diplomatának végül is sikerült elérnie, hogy II. Rudolf 1608. június 25-én a magyar trónról lemondott. A trón jelöltje Mátyás főherceg lett, hogy azonban őt magyar királlyá koronázhassák, szükség volt a koronára és a koronázási jelvényekre is, amelyeket Rudolf annakidején Pozsonyból Prágába szállíttatott és a Hradzsinban őriztetett. A szeszélyes, súlyosan idegbajos Rudolf azonban vonakodott a koronát kiadni. Révay Péter munkájából megtudjuk azt is, hogy e magyar követelések teljesítésének kierőszakolása céljából Mátyás sereggel vonult Prága alá és ennek a hadnépnek jelentékeny részét tették a főherceg kitartó hívének, Thurzó György akkori magyarországi főkapitánynak csapatai is. A hosszas tárgyalások befejeztével II. Rudolf végre is engedett, elrendelte a korona kiadását és azt a koronázási jelvényekkel együtt több magyar úr a Hradzsin kincseskamrájából ki-