Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Dr. Ruttkay László: Az orvos Jessenius mint történetíró

főhercegnek azt átadták, majd azzal őt megkoronázták, de láttam azt is, amikor Te, mint koronaőr, azt Pozsonyban nyilvános meg­tekintésre kiállítottad". Ebből a levélből két fontos mozzanat tűnik ki. Az egyik, hogy Jessenius jelen volt a magyar koronának a prágai császári kincstár­ból történt átadásánál, illetve átvételénél, a másik pedig, hogy ugyancsak tanúja volt annak az aktusnak is, amikor Prágából a magyar koronázó városba, Pozsonyba szállított koronát az ország­gyűlésen Mátyás főhercegnek átadták. Ezzel kapcsolatban joggal felvetődik a másik kérdés: milyen mi­nőségben, milyen jogcímen vett részt Jessenius ennél az aktusnál, hiszen mint prágai gyakorló orvos, semmiféle magyar méltóságot nem viselt, vagy hivatalt nem töltött be és kitől kapott erre meg­bízást? Ennek magyarázatára más pozitív adat híján csak feltevésekre, Jessenius későbbi szavaira szorítkozhatunk és következtetéseinket ezekből, illetve Révay Péter szóban levő munkájában előadottakból vezethetjük le. Ismeretes, hogy Rudolf és Mátyás között a családi viszály 1608-ban már odáig élesedett, hogy Mátyás, aki akkor már Magyarország hely­tartója volt, követelte bátyjának lemondását a magyar trónról. Eb­ben a tárgyban már hosszabb idő óta tárgyalások folytak a császár és öccse között, amelyeket Dietrichstein olmützi püspök közvetített. A kitűnő pap-diplomatának végül is sikerült elérnie, hogy II. Rudolf 1608. június 25-én a magyar trónról lemondott. A trón jelöltje Mátyás főherceg lett, hogy azonban őt magyar királlyá koronázhassák, szük­ség volt a koronára és a koronázási jelvényekre is, amelyeket Rudolf annakidején Pozsonyból Prágába szállíttatott és a Hradzsinban őriz­tetett. A szeszélyes, súlyosan idegbajos Rudolf azonban vonakodott a koronát kiadni. Révay Péter munkájából megtudjuk azt is, hogy e magyar követe­lések teljesítésének kierőszakolása céljából Mátyás sereggel vonult Prága alá és ennek a hadnépnek jelentékeny részét tették a főherceg kitartó hívének, Thurzó György akkori magyarországi főkapitány­nak csapatai is. A hosszas tárgyalások befejeztével II. Rudolf végre is engedett, elrendelte a korona kiadását és azt a koronázási jelvé­nyekkel együtt több magyar úr a Hradzsin kincseskamrájából ki-

Next

/
Thumbnails
Contents