Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Dr. Ruttkay László: Az orvos Jessenius mint történetíró

Ennyit kívánok Jesenius könyvéből, mintegy csak ízelítőül bemutatni, hogy e néhány sorban jellemezzem stílusát, leírási módjának élvezetes, szinte szépírói elevenségét. Ugyanilyen színesen, de a hisztorikus pontosságával is, írja le Jessenius a Szt. Márton székesegyházban lefolyt koronázási szertartást, sorra elmagyarázva az egyes mozzanatok és a koronázási jelvények jelentőségét. Ezzel kapcsolatban közli a koronázást megelőzőleg, majd a szertartás folyamán elhangzott beszédeket, a koronázási eskü szövegét és a későbbi nyilatkozatokat, szó szerint, egész terjedelmükben. A leírást az esemény fontosságához illő ünnepélyesség jellemzi. Jessenius ebben az esetben nem tudományos munkát írt, stílusát nem a humanista latin nyelv tömörsége és előkelősége jellemzi, hanem kis munkájának úgyszólván minden sorát az ünnepélyes aktusokban gyönyörködő, hazája hagyományaira büszke magyar lelkesedés hatja át.

4 Eredetileg felvetett kérdésünk az volt, hogyan és milyen alkalomból jutott el Jessenius Pozsonyba? Erre elsősorban az a levél ad magyarázatot, amelyet 1612. ápr. 9-én Révay Péter gróf, magyar koronaőrhöz intézett és amelyet Révaynak „De Sacrae Coronae Regni Hungáriáé ortu, virtute, victoria, fortuna, ultra annos" c. alatt Bécsben 1613-ban kiadott munkájában találtam meg. A levelet Révay e munka végén egész terjedelmében közölte. A szerző a közlés indokául megemlíti: ezt azért teszi, hogy munkája végén üres oldalak ne maradjanak, ide nyomatja ki tehát Jesseniusnak ezt a hozzá intézett levelét, aki - mint mondja - „nagytudományú férfiú és neki jó barátja és aki ennek a művének megírására és kiadására sarkalta, sőt annál tanácsaival is segítette". Bármi indoka is volt Révaynak e levél közlésére, kétségtelen, hogy ezzel számunkra igen jó szolgálatot tett, mert általa Jessenius életével kapcsolatban olyan tények megvilágításához segített hozzá, amelyek egyéb forrás híján mindmáig magyarázat nélkül maradtak volna. Ebben a levélben Jessenius bevezetésül a távoli múltban használatos uralkodói jelvényekről és a magyar koronáról szól, majd így folytatja: „Én is egyike voltam azon keveseknek, akik a szent koronát Rudolf kincstárából kihoztam, de tanúja voltam annak is, amikor későbben a Pozsonyban megtartott országgyűlésen Mátyás