Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)
Dr. Ruttkay László: Az orvos Jessenius mint történetíró
ezt főképpen annak tulajdonítjuk, hogy éppen származásának megjelölésével kívánta mintegy már ajánlásában is indokolni részvételének jogosságát a pozsonyi koronázáson, hiszen azon elvileg minden magyar nemesember megjelenhetett. Bevezetésül elmondja Mátyás megkoronázásának előzményeit, úgy ismertetve azokat, hogy II. Rudolf belefáradva az uralkodás terheibe, önként adta beleegyezését testvéröccsének, Mátyásnak, magyar királlyá koronázásához. Beszámol arról, milyen küldetéssel érkezett Pozsonyba Mátyás megbízásából Trautson Sixtus gróf államtanácsos a megválasztás, illetve a megkoronázás előkészítése céljából. Miután pedig a magyar országgyűlés nevében Illésházy István arra kérte a grófot, jelentse a főhercegnek, hogy a magyar rendek szívesen várják érkezését, Mátyás bevonulásának napját október 22-re tűzték ki. Ezekután Jessenius részletesen leírja az ezen a napon Pozsony határában a főhercegek fogadására az osztrák határig vonuló főurak által vezetett bandériumok gyülekezését, ahonnan a hét oszlopban felsorakozott menet a déli órákban Forgách Ferenc esztergomi érsek vezetésével indult el az osztrák határ felé. A felvonulásban részt nem vett urak és családtagok hintókon, ünnepi díszben követték a menetet, vagy a Duna partján, az őszi napsütéstől tündöklő mezőn telepedtek le, hogy ott várják meg a határról visszaérkezőket. Jessenius eleven tollal ecseteli azt a pompát, amely ezen a tündöklő képen végigtekintő néző elé tárult. A marcona, kacagányos, bogláros fövegű férfiak alatt drága szerszámmal felszerelt, tüzes lovak táncoltak, a dámák ünnepi öltözetén ékszerek és hajukban pompás fejékek ragyogtak, a rézharsonák aranyán és a dobok szalagjain csillogtak az őszi napsugarak. Besötétedett már, amikor a főherceg több osztrák és morva főúr, valamint több száz főnyi katonaság kíséretében Pozsony alá érkezett. Itt az esztergomi érsek rövid beszéddel üdvözölte a főherceget, aki ugyancsak röviden válaszolt, majd valamennyien lóról szállva, néhány percig társalogtak a magyar trón jelöltjével. Kisvártatva azonban már kigyúltak a fáklyák, felzendültek a harsonák, megperdültek a dobok, és a menet lassan elindult a város kapuja felé, ahol a lakosság ujjongó tömege várta az érkezőket és kísérte fel a várba az ország jövendő királyát.
