Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Dr. Zsakó István: A magyarországi pellagra történeti vázlata

roso teóriát ellenzők egyik és igen agilis vezető egyénisége látogatása alkalmával tíz napon át annak kutatásait is megismerhettem. Már azelőtt is kételkedtek Lombroso elméletében és nem ismerték el, miszerint valamelyes intoxicatio volna és a romlott lisztből a penészgombák közrejátszásával keletkezne pellagras megbetegedés. Sambon liverpooli egyetemi tanár be akarta bizonyítani, hogy a simulium légy közvetítésével történik a pellagras fertőzés vagyis infectio. 1911 nyarán a kisküküllői, vagyis a dicsőszentmártoni közkórházban megjelent Holländer belügyminiszteri osztálytanácsos kíséretében Sambon professzor és munkatársa Chalmers volt kolombói egészségügyi vezető, gyermekorvos. Kívánságuk az volt, hogy a Kisküküllő megyei pellagra tanulmányozásában, laboratóriumi munkájukban és vidéki kirándulásaikban támogassuk, ök előzőleg a Kolozsvári Orvosi Egyetem klinikáin voltak tájékozódni, az erdélyi, főleg Kolozs megyei pellagráról, a betegség elterjedése, a betegek életkörülményei és a simuliumok (simulium reptans, s. pubescens légyfajok) megjelenése iránt. Mint később értesültem a pellagra ismerőit felkeresték eszmecsere céljából és Berde Károly akkor fiatal tanársegéd kíséretében a Hidegszamos folyócska medrében is halásztak légyálcákat. Angol „pellagra komissio"-nak mondták tudományos vállalkozásukat. Sambon és Chalmers professzorokat alkalmam volt tíz napon át Dicsőszentmárton környékén Radnótra, Kisiklandra és számos kisküküllői községbe kísérni. Többek között az egyik gyorsfolyású patak medrében termő húsos levelű növény leveleit vettük ki a vízből és gyűjtöttük össze. Ugyanis azoknak háti felületén részarányosán kis távolságban simulium légybábok voltak találhatók. Ezeket a laboratóriumba vittük, ottan pár nap alatt hosszúkás burkaikból kifejlődtek az apró legyecskék. Ezekkel később betegek és egészségesek bőrfelületén (kezek, lábak) elhelyezve inoculatio céljából kísérleteket végeztek. A várt eredmények elmaradtak. 1912-ben megint felkeresték a kórházat, de én külföldi tanulmányúton lévén, nem találkozhattam velük. Sambon fontosnak tartotta a láz megjelenését a pellagránál, bevezető tünetei közé sorolta. Egy esetben friss pellagras egyénnél - éppen Sambo mérte meg - a magas láz tényleg jelentkezett. Az első világháború alatt és után is elég gyakran voltak pellagrások Erdélyben. 7* 99