Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)
Dr. Zsakó István: A magyarországi pellagra történeti vázlata
A Kolozsvári Egyetem Szegedre költöztetése után a pellagra iránti érdeklődés nem szűnt meg: úgy értesültem, hogy Kcváts Ferenc számolt be leghamarabb pellagras betegről, 1923-ban, bemutatás kapcsán. Jancsó Miklós és Poór Ferenc az Orvosi Hetilapban 1927-ben közölte tanulmányát szintén. Az utóbbi szerző említi, hogy 1923-1927 között tíz pellagra-eset fordult elő a Szegedi Egyetemen. Poór megjegyzi, hogy a ruhával fedett részeken is lehetnek erythemák, - de ez igen kivételes. Hangoztatta, miszerint „a szervezetbe került vagy ott képződött még ismeretlen méreganyagok, melyek azonban nem, vagy legalábbis nem csupán az ép vagy romlott kukoricának tulajdoníthatók, a megtámadott szervezetet sensibilizálják a fényhatások iránt. Poór jelezte, hogy a pellagra elnevezés Frappolitól származik (1771). Szinonimái mal de misere, risipola lombarda, mai del sole, mal de la rosa stb. Az amerikai Alabamban 1906-ban Mac Cafferty és Searcy állapították meg a mount-vernoni színesbőrű betegek intézetében az első pellagra fészket. Annak idején pellagra-kutató bizottságot is küldtek ki. A napsütéstől védett pellagrásoknál a biztos diagnózis felállítása érdekében Fabinyival a beteget kiültettük napsütéses helyre, ahol néhány óra múlva a jellemző pellagras bőrtünetek igen kifejezetten mutatkoztak. Kukoricalisztből készült ételekkel soha nem táplálkozó egyénnél Vajda Ákos Sátoraljaújhelyen észlelt teljesen pellagrára emlékeztető tüneteket. A Szegedi Egyetem belgyógyász professzora Jancsó Miklós is foglalkozott a pellagrával (Orvosi Hetilap, 1924). Már négy évtizede mindinkább megerősödött a magyar szerzőkben is az a felfogás, hogy a pellagra tulajdonképpen avitaminosis, melyet nemcsak a tengerilisztből készült ételek, de más különösen B-vitamin hiányos táplálék fogyasztása idéz elő. Magam is rámutattam 1922-ben erre. A pellagra már alig fordul elő nálunk és gyógyítása B-vitamin segítségével nagyon egyszerűvé vált. Az általános népélelmezési viszonyok javulásával, az élelmiszerek romlottsága vagy silánysága kapcsán ilyen betegségek újra nem fognak jelentkezni. A magyar pellagra-irodalom nem túlnagy, de elég jelentős. A kiadott közleményeket az irodalomjegyzékben sorolom fel.
