Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 23. (Budapest, 1962)
Dr. Bán Imre: Melius Juhász Péter
88a—886 lap: Prunella, toroknak öröme, szilva levelii fű (Prunella laciniata = fehér gyíkfű vagy P. vulgaris = közönséges gyíkfű). ,,Sok terem a réteken, a Nyírben, a pércsi és bodóházi földeken." Peresen a Debrecen közelében fekvő Mikepereset kell érteni, Bodóháza mikepércsi határrész. 92a lap: Amaranthus, Flos amoris, Helychrysum, Chrysanthemum, bársonszép, fonnyadhatatlan fű, ázhatatlan fű, szeretők füve, aranyvonó fű, aranyvirágú fű. (Ismét több faj, nemzetség, sőt család Összekeverése, csak a Helichrysum arenariumról, a szalmagyopárról lehet szó, mert az Amaranthus caudatus Magyarországon nem termő dísznövény.) „A Nyírben homokos, száraz helyen terem." Jegyezzük meg, hogy Soó— Jávorka szerint csak a Dunántúl és az Alföldön terem, tiszántúli területeink közül csak a Nyírségben. 51 1836 lap : Clematis, Unica peruvinca, folyó fű, lonc, magyarbörvei fű. (Valószínűleg a Clematis Viticeila = olasz iszalag, vagy a Clematis integrifolia = réti iszalag.) Felvethető, bár éppen nem bizonyos, hogy Magyarbörve a Nagykároly közelében fekvő Börvely községgel azonos. Van régi börvény növénynevünk is, ez azonban télizöldféléket (Apocynaceae) jelöli. Melius növényleírásainak jellemzése céljából mutassunk be egy közismert növényt. A 77b lapon találjuk az Intubus címszót, mellette a Cichorium, nap után járó fű, vad cichoria, kotangkoró növény nevek et: „Intybus vagy intibus kétféle: egyik az mezei, ennek a neve heliotropion, solsequium, azaz nap után járó fű. Ez a mezei is kétféle: egyik mint a konkolynak vagy búzavirágnak kék virága vagyon, az nap után fordul, ez a kotang. A másiknak a virága fejér szabású, nem terül el úgy, mint a kotangnak, a nap után járó fűnek. Az réteken, szántóföldeken igen terem. Ezt híják Cichoriának, Scariolnak. Serisnek híják az patikáriusok, Endiviának azaz keserű vad salátának. Az másik Intybus, nap után járó fű, Endivia, akit vetnek, amaz keserű fodor saláta, szintén ollyan az kórója, mint az kotangkórónak. Ezzel ették a zsidók a húsvéti báránt. Ez igen keserű, fodor a levele, a virága kék és fejér, mint a nap után járó fűnek, fodor ennek a levele, mint egy német gallér."
