Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Dr. Szilvay Konstantin: Keresztúry Ferenc (1735 — 1811)

amelyek megvalósítják a két igen fontos „lélekerőt" — „az érzékelést" („sensatio") és „az akarati ténykedést" („actio voluntatis"). És mindennek elérését a szerző ígéri : „a lehetőségek szerint kísérletek segítségével" (8. old.). „Sok elismert tekintély véleménye ellenére — állítja Keresztúry — anatómiailag a motoros idegek különböznek az érzőidegektől ; de ezen anatómiai különbség kétségtelenül maga után vonja a működési különbséget is, mert mindegyiküknek megvan a saját hatásköre, ereje és rendeltetése" (8. old.). Az utóbbinak a bizonyítására a szerző példákat hoz fel az orvosi gyakorlatból. Leírja a következő, általa végzett kísérletet. A bénulás után az alsó és felső végtagok mozgása már helyreállt, de a szervek érzékenysége még hiányzott. A beteg végtagjainak bőrébe végzett szúrások nem váltottak ki semmiféle fájdalomérzetet. De a beteg fájdalmat érzett akkor, amikor mélyrehatoló szúrást végeztek az izomba. Keresztúry a továbbiakban leírja az ellentétes esetet is. Megfigyelte az érzésérzet megmaradását teljes bénulás esetében. Az előbbivel analóg kísérletet végzett. Adott esetben az izomba végzett mély szúrás nem váltott ki a betegnél fájdalomérzetet, ugyanakkor, amikor a bőr érzékenysége megmaradt. A végzett kísérletek eredményét összegezve, a szerző arra a következtetésre jut: „A bőridegek működésük szempontjából korlátozva vannak érzékenységgel, az izomban pedig mozgásra vannak rendelve" (8. old.). Nem korlátozva magát az ilyen meghatározás által, ezen tételekhez igen lényeges toldalékot ad: „Mi azonban nem tagadjuk azt, hogy az izmok idegei ugyancsak birnak érzékenységgel" (8. old.). Művének harmadik részét az érzékenység különböző fajtái taglalásának szenteli. Keresztúry véleménye szerint a bőr és az érzékszervek érzékenysége qualitative különbözik a mozgatóidegek érzékenységétől és ugyancsak a belsőszervek érzékenységétől. „Az érzékszervek és a bőr érzékenységét „sensus"szal jelezve, az izmokban elhelyezett idegek érzékenységét „sensibilitäs"-nak nevezi, ugyanakkor a belsőszervek érzékenységét „sensatio"-ként tünteti fel. Az érzékenység fajainak ilyen felosztása után azon feladat elé állítja magát: kimutatni a köztük levő különbséget. Keresztúry azt véli, hogy az érzés,