Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Dr. Szilvay Konstantin: Keresztúry Ferenc (1735 — 1811)

tartozik és megkülönbözteti a hasznosat az egészségre nézve a károstól" (4. old). A mű három részre oszlik. Az első részbe Keresztúry az érzéklések problémáját fejlődésük történelmi szempontjából tárgyalja és ennek az élettani folyamatnak létesülésével és kialakulásával foglalkozik. Figyelemre méltó, hogy a szerző megkísérelte követni az érzéklések fejlődését a philogenesisben, ezzel utalva ,,a sok nemzedék érzéklési tapasztalatára", amely a „kívánság" és „undor" létrehozásához vezet, az utóbbiaknak pedig óriási biológiai jelentőségük van. Keresztúry ezen történelmi szemlélete különösen értékes volt abban az időben, amikor — mint már előbb kimutattuk — a természettudomány telítve volt metafizikai felfogásokkal. A szerző általában véve materialista álláspontot foglal el, bizonyítva, hogy minden egyes ember és az emberiség lélektana általában létrejött az érzéklésekből, amelyeket az érzékszerveinkre gyakorolt objektív világ tárgyai és tüneményei váltanak ki. „Nem az ész, hanem az érzéklések voltak a mi legfőbb tanítóink", — állapítja meg a szerző műve első fejezetében. A második részben Keresztúry azt a kérdést boncolja, hogy miként folyik le maga az érzékelés az ő szavaival élve, „hogyan mozgatja az a lelket" (6. old.). Ezen kérdés megoldásában a szerző Lucretius álláspontján marad. „De rerum natura"című művéből nagy idézetet (Lib. VI, v. 727.) közölve, ilyen következtetésre jut: „Maguk a testek és érzékszerveinkbe irányított képei az idegek révén jutnak a tudathoz; hiszen az érzés csak az idegben képződik, az érzékszerveink további szerkezete az érzetek megkülönbözetésére van rendelve" (8. old.). Figyelemre méltó az, hogy ugyanúgy tárgyalja a kérdést, mint Lucretius. Teljességgel megőrzi Lucretius következetes materialista vázát, gazdagítva azt újabb élettani adatokkal. Keresztúry rámutat arra, hogy az érzékszervekben keletkezett inger elterjedésének további útját nagyon nehéz megérteni. Az anatómus még nem tud eligazodni az agy ideglabirintusában, azért kevés az is, amit a fiziológus mondhat. Az ilyen következtetést idő előttinek tartva, a szerző sokkal szerényebb feladatot tűz maga elé: kivizsgálni az érző és mozgató idegek munkáját, 6* 83