Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Dr. Berndorfer Alfréd: A veleszületett rendellenesség pathogenesise történelmi szemléletben III.

Látunk magzatokat az anya méhében elhalni az anyai testen keresztül ért károsodás miatt. Látunk magzatokat megbetegedni és látjuk, hogy a gyermek ezeket a betegségeket a világra is hozza. Ha a magzat megbetegedhet, akkor miért ne lehetne a beteg magzatot már az anyaméhben gyógyítani? Felteszi a kérdést, hogy miért kell megvárni, amíg a gyermek valamilyen betegséggel a világra jön, nem lehetne-e már a terhesség alatt a „beteg" magzatot kezelni? „Határozottan merem állítani — mondja Hufeland —, hogy ez a születés előtti gyógykezelés még fontosabb, mint a későbbi kezelés, mert a magzat lénye az ember jövő helyzetét és szervezetét határozza meg és a magzat könnyebben károsítható vagy javítható." Felsorolja az okokat, amelyek magzati betegséget idézhetnek elő, mint pl. a vérátáramlás, ideghatások, melyek nem tagadhatók, bár nem sikerült közvetlen idegösszeköttetést kimutatni az anya és magzata között; továbbá mechanikus hatások, általános természeti jelenségek, mint a meleg, az elektromosság, a magnetizmus. A méhben levő magzatra a következő módokon lehet hatni: 1. Élelem elvonása vagy túladagolása. 2. A véráram fokozása vagy csökkenése. 3. Az élelem minőségének és a levegőnek a változása. 4. Mechanikus módok, pl. az anya különböző helyzete, haskötők hordása stb. 5. Általános természeti jelenségek. 6. Gyógyszerek. 7. Lelki hatások. Befejezésül ezt írja: „Ezen néhány megjegyzésnek egyetlen célja volt a figyelmet erre a problémára terelni, melyre eddig kevés gondot fordítottak és elérni azt, hogy a láthatatlan emberről jobban gondoskodjunk, életét és kifejlődését a születés előtt biztosítsuk. Ha ez sikerült, akkor célomat elértem." Bár Hufeland elmefuttatásai sok naiv dolgot tartalmaznak és többnyire metafizikus, nem kézzelfogható elgondolások, mégis számos figyelemre méltó problémát vetnek fel. Hiszen írása a profilaxis felé vezető utat mutatja meg, amelyen még ma is érdemes elgondolkozni és megfelelő módszereket kidolgozni.