Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Dr. Berndorfer Alfréd: A veleszületett rendellenesség pathogenesise történelmi szemléletben III.

Az eddigi írások alapján a gyermekgyógyászok foglalkozni kezdtek a rendellenességek gyakorlati kérdéseivel, a gyógyítással és a megelőzéssel. Valamennyien a rendellenességeket előidéző okokat keresték, mert tisztán látták, hogy az okok ismerete nélkül megfelelő gyógyítást bevezetni nem lehet és a megelőzés is eredménytelen. A gyermekgyógyászok, az embryologusok, a nőgyógyászok és a pathologusok valamennyien az eddig elmondott okokat sorolták fel, néhány saját tapasztalattal kiegészítve. Voltak, akik csak az öröklődés mellett álltak ki, mások a mechanikai okokban látták a rendellenességek egyetlen keletkezési lehetőségét, ismét mások a gyulladást okolták. Graetzer 1837-ben megjelent „Die Krankheiten des Fötus" című könyvében szintén főképpen a gyulladásban látja a rendellenességek okát. Chaussier magzati peritonitist és enteritist, Dugés peritonitist, Veron pleuritist talált egy újszülöttnél; Billard, Orfila, Meissner, Carus, Cruveillier és még mások különböző szervek gyulladását észlelték. Többen anyai fertőzéses megbetegedéssel magyarázzák a rendellenességeket, így különösen morbillit, variolát és még más fertőzést figyeltek meg. A Gregg által 1941-ben észlelt rubeola okozta rendellensesség ezek szerint már 100 évvel előbb is ismert volt, a kép legfeljebb annyiban változott, hogy maismerjük a vírusokat és a baktériumokat és sikerült kísérletekkel, vírusok átoltásával rendellenességet előidézni, azaz tényekkel bizonyítani a fertőzés hatását a magzatra. 1860-ban Bodenheimer a rectum és anus rendellenességeiről írt nagy monográfiájában a bélatresiákat magzati peritonitisszel magyarázza. Ez az állítás azért is elfogadható, mert a bél mint csőrendszer képződik, csak az oesophagusnál és az anusnál zárt és a fejlődés későbbi szakában alakul csak ki a teljes összeköttetés. A bélcsatorna rendszerben levő detritusok szervülnek, ha ott valamilyen gyulladás lép fel. így alakulna ki az atresia. Ezt saját tapasztalatom is igazolja, amikor a műtétnél az atresia peripheriás részében meconiumot találtam, ami kétségkívül azt bizonyítja, hogy az atresia csak akkor képződött, amikor a bél áteresztő képessége már eredetileg megvolt. A magzati gyulladásokat az újabbkori kutatók is igazolták, amikor sectional