Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Dr. Berndorfer Alfréd: A veleszületett rendellenesség pathogenesise történelmi szemléletben III.

Saint-Hilaire minden bizonnyal a kauzális és a formális genesist érti, mert a külső okok megvitatása után rátér a formális genesis magyarázatára Mind itt, mind ott a mechanikai elmélet hívének vallja magát. A mechanikusan előidézett okokat könnyebb elképzelni, mint más okokat megmagyarázni. Az ajakhasadást pl. úgy képzelték, hogy a magzat ujjával széttépi a már kezdet­legesen összenőtt ajkat. Az ectopia vesicaenél valami mechanikai ok eltépi a has hártyáját és így tovább, próbálja a formális genesist magyarázni. Természetesen ez mind csak elmefuttatás és egyikről sem állítja, hogy tényként elfogadható. Érdekes még Etienne Geoffroy Saint-Hilaire feltevése és elmélete, ahogyan azt fia, Isidore leírja. Szerinte az anya testi és lelki megrázkódtatása következtében az uterus izomzat erősen összehúzódhat, a foetalis burkok fokozott nyomás alá kerülnek, majd tágulás lép fel, az amnion folyadék egy része eltávozhat, az amnion-burok kis sebe odatapadhat az embryóra, amely elpusztulhat az összenövések következtében. De ha életben marad és a hegedések valamilyen formában manifestá­lódnak, akkor defektus keletkezik. Természetesen nem lehet az összes rendellenességek keletkezését az amnion-hegekre vissza­vezetni. Sok megfigyelést tettek az amnion okozta károsodásra vonatkozólag. Simonart 1845-ben részletesen leírta az amnion­szalagok által létrejött lefűződéseket, melyeket azóta róla neveztek el. De már jóval Simonart előtt észleltek ilyen defek­tusokat, ahol a megmaradt amnion-szalagok láthatóak voltak, ahol tehát kétség nem fért ahhoz, hogy ezek okozták a rend­ellenességet. Simonart előtt ezt már Etienne Geoffroy Saint­Hilaire és mások is leírták. Érdekes, hogy Simonart lényegében egy már előtte is jól ismert dolgot írt le és mégis az ő nevéhez kapcsolták ezt a defektust előidéző okot. Ilyen történelmi tévedés gyakran előfordul, hogy csak a rendellenességgel kap­csolatban még egyet említsünk, itt van pl. a szájpadhasadás ún. klasszikus műtéti eljárása, amely Lamgenbeck nevéhez fűződik, holott azt már Dieffenbach jóval előbb, majdnem ugyanúgy végezte. De Langenbeck érdeme, hogy részlete­zi?

Next

/
Thumbnails
Contents