Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Dr. Berndorfer Alfréd: A veleszületett rendellenesség pathogenesise történelmi szemléletben III.

kéznek. Az öröklődés az apán keresztül nem tagadható, de csak az ondósejt rendellenességén keresztül képzelhető el. Az anyai csíra is okozhat rendellenességet és ilyen értelemben egy bizonyos predesztinációt lehet feltételezni, amely azonban fizologiás vagy helyesebben pathofiziologiás folyamat. Azonban ahogy Baér mondja, ez nem ugyanaz, mint a régi preformációs felfogás. Szerinte „a kísérletek azt bizonyítják, hogy a csírában predesztinált rendellenességek a tudomány történetének múltjába tartoznak; a jövő az ellenkező rendszeré. Az ellenkező rendszer szerint a sejt, helyesebben a csíra beteg, de ez a betegség nincsen »predesztinalva«, hanem külső okok idézik elő." Isidore Geoffroy Saint-ITilaire atyjának, Etienne-nek kísérleteire hivatkozik, akinek csirkeembryókon sikerült mesterségesen rendellenességet előidézni, ami kétségkívül exogen okra vezethető vissza. Geoffroy Saint-Hilaire számos olyan okot tételez fel, melyekről elődei nagyjából már írtak. Üj ismereteivel bővítve magyarázza az eseteket, különösen az érdekes, hogy elsőnek ír a szociális helyzetről. Szerinte a szegény munkásosztály asszonyainál gyakrabban fordulnak elő rendellenességek, mint a jobb körülmények között élő polgárságnál, mivel előbbiek nehéz munkát végeznek és nehéz körülmények között, gyakran brutális környezetben élnek. A leányanyáknál is gyakoribbak a rendellenességek. Ezeknél szenpet játszik a morális ok, a szégyen, a gond és gyakran a bűnös manipuláció, amellyel a magzatot el akarják hajtani. Többek között a következőket írja: ,,A pathológusok a betegségek okait több fajtára osztják, úgymint a prediszpozíció, továbbá véletlen és meghatározott okok, melyek lehetnek külsők és belsők, valamint alapvető és járulékos okok. Bár ezen meghatározások többnyire helytelenek, mégis éppúgy alkalmazhatók a teratologiában, mint az általános pathologiában." Geoffroy Saint-Hilaire helyesen ítéli meg, hogy ezek a meghatározások lényegében véve semmit sem mondanak, legfeljebb a megérthetőség szempontjából, a csoportosítás érdekében használhatók. Ma is használunk ilyen általános meghatározásokat, mint pl. diszpozíció, konstitúció stb., amelyeket nem tudunk minden esetben megmagyarázni. „Külső és belső okon"