Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Dr. Berndorfer Alfréd: A veleszületett rendellenesség pathogenesise történelmi szemléletben III.

felelő alakot felvenni, egész életén át megtartani és ha megcsonkul, lehetőség szerint azt helyrehozni." Blumenbach itt minden bizonnyal a szervezet regeneráló képességére gondolt. Minél alacsonyabb fokon áll a fejlődés, annál nagyobb ez a regeneráló képesség, azaz alacsonyabbrendű lények regeneráló képessége nagyobb, mint a magasabbrendűeké. A korai embryonalis korban nagyobb a regenerálódás lehetősége, mint a foetalis korban. Gyakran észlelhetjük ezt a jelenséget a klinikai embryopathologiai vizsgálódásoknál, amikor intrauterin gyógyult vagy részben gyógyult ajak- és szájpadhasadást, vagy részben gyógyult, sőt bőrhegekkel gyógyult spina bifidát látunk. A spina bifida occultánál gyakran észlelhetünk a defecttus helyén pigmentált foltokat és szőrzetet is, amelyek az intrauterin regenerálódást bizonyítják. Ezt a jelenséget már a régiek is észlelték és leírták. Blumenbachnak még egy szellemes megjegyzését kell megemlíteni, amely a veleszületett rendellenesség pathogenesisére vonatkozik: „Már Drelincourt, Boerhave tanára, a fogamzásra vonatkozó 262 alaptalan hipotézist gyűjtött össze elődeinek írásaiból és semmi sem bizonyosabb, mint hogy a saját rendszere a 263-ik hipotézis." A preformáció elméletre döntő csapást mért Johann Friedrich Meckel, akinek 1812-ben megjelent hatalmas és nagy jelentőségű műve, „Handbuch der pathologischen Anatomie" mellett legnagyobb érdeme, hogy Wolff másik nagy munkáját, „De formatione intestinorum" címűt német nyelvre fordítva kiadta. Ez a mű 1768—69-ben megjelent ugyan a Novi Commentarii Academiae Petropolitanae-ben, de nem figyeltek fel rá. A német kiadás nagy hatást gyakorolt a természettudósokra, különösen miután Goethe 1817-ben a „Morfológiai írások, című munkájában rendkívül dicsérően nyilatkozott Wolffról, és mesterének tekintette őt a természettudományos gondolkozásban. Wolff ebben a művében a bélrendszer kialakulását majdnem olyan módon írja le, ahogyan azt ma is ismerjük. Ezzel sikerült végleg megdöntenie a preformációs elméletet. Meckel könyve határkövet jelent a veleszületett rendellenességek kutatása terén. Ez az első alapvető morfológiai munka.