Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Dr. Berndorfer Alfréd: A veleszületett rendellenesség pathogenesise történelmi szemléletben III.

amely a legrészletesebben foglalkozik a rendellenességek alaktanával. Hatalmas bibliográfiai anyag feldolgozásával részletes rendszerbe állítja a rendellenességeket és megjelenési formájukat. Számos önálló megfigyelést is tesz, itt csak a róla elnevezett, ún. Meckel-diverticulumra kell a figyelmet felhívni. A pathogenesis kérdésével is foglalkozik, vitába száll a különböző felfogások képviselőivel, de határozott álláspontot ő sem foglal el, ami természetes is, hiszen ahogyan említi, a különböző okok sokszerűségük révén egymásba kapcsolódnak. Szinte észrevétlenül és megállapíthatatlanul alakul ki egy rendellenesség valamilyen távoli ok miatt, amelyhez más okok is fűződnek. A legújabb kísérletezők és kutatók is ezt a felfogást vallják, amikor azt állítják, hogy több ok egymásra gyakorolt hatása váltja ki a rendellenesség keletkezését. Meckel nagyon helyesen, már különbéget tesz a formális és a kauzális genesis között, amelyről részletesebben és kimerítőbben csak kb. 100 évvel később Schwalbe ír. A formális genesis kérdése csak a fejlődéstan alapos ismeretével tisztázódott, így jutott el Meckel Wolff hoz és ahhoz a következtetéshez, hogy a sokszerű rendellenességeket nem lehet preformációval magyarázni, annak ellenére, hogy bizonyos rendszerességet mutatnak. De a rendszeren belül is annyi formai változás található, hogy ezt semmiképpen sem lehet a preformációra visszavezetni. Meckel a kauzális genesisnél elsősorban az öröklődést vitatja. Sok hivatkozás történik kimutatható és bizonyított öröklött esetekre. Számos szerzőt idéz, ami nemcsak történelmi szempontból érdekes, hanem bepillantást ad az öröklődéssel kapcsolatban szerzett tapasztalatokba. Az öröklődésen kívül olyan okok is szerepet játszanak, amelyeket ma exogeneknek nevezünk. Itt mindenekelőtt megjegyzi, hogy a rendellenesség már eredetileg megvolt az individuum keletkezésének pillanatában, vagy pedig a foetust éri a károsodás olyan szakban, ameddig már normálisan fejlődött. Az okok vagy dinamikusak vagy mechanikusak; a mechanikus okok között szerepel a magzat kóros fekvése, az egyik foetusnak a másikra gyakorolt nyomása, a méh kóros állapota, valamint más tényezők. Utóbbiakon a dinamikus okokat érti, mint pl. az anya pszichikus