Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)
Dr. Berndorfer Alfréd: A veleszületett rendellenesség pathogenesise történelmi szemléletben III.
igyekezett cáfolni. „Ha a képzőerő — írja Blumenbach — nemcsak idegen, hanem természetellenes utat is követ, akkor úgynevezett rendellenességek képződnek. Ennek ellenére a közelebbi vizsgálódásánál kitűnik az a megdöbbentő azonosság, ami a sokrétű rendellenességnél kialakul. Ez arra enged következtetni, hogy azok az okok, amelyek ezen eseteknél a képzőerőnek helytelen irányt szabnak, úgy látszik, mégis csak bizonyos törvény szerűségekhez vannak kötve." Ez annyit jelent, hogy a fejlődés folyamán a „képzőerő"' valamilyen változást szenved és rendellenesség képződik. Ezek szerint tehát a rendellenesség nem lehet preformálva. Határozottan azonban mégsem meri ezt állítani, mert a preformációs elmélet híveinek tábora még túlságosan erős. Csak félve meri Haliért támadni, amikor a következőket írja : „Haller úrnak és a csíraelmélet védelmezőinek ellenére, akik két csíra összenövéséből vágy más véletlenből származtatják a monstrumok keletkezését, némely állatnál mégis olyan jellegű rendellenesség fordul elő, melynek alapja minden bizonnyal az egyes csírában már eredetileg meglevő rendellenes hajlamú, azaz ezek már alapjában véve mint rendellenességek voltak preformálva." Ez az állítás megfelel annak a mai felfogásnak, amely a rendellenesség keletkezésének egyik módját a csíraártalommal magyarázza. Ma jól tudjuk, hogy a csíra is beteg lehet. Ha a beteg csíra megfogamzik és fejlődőképessé válik, akkor rendellenesség alakulhat. Ezt a csírarendellenességet ma a kromoszóma-elméletekkel próbáljuk magyarázni. A továbbiakban Blumenbach kifejti, hogy míg bizonyos háziállatoknál a rendellenességek igen gyakoriak, addig vadon élő rokonfajtáiknál rendkívül ritkán fordulnak elő. Felteszi a kérdést, vajon a mindenható már predesztinálta, hogy az egyiknél a csírában akkor alakulhat ki a rendellenesség, mikor azt az állatfajt az ember már leigázta? Nem tételezhető fel, hogy a domesztikált állatok annyi és olyan testi átalakuláson mentek keresztül, hogy a képzőerő eredeti adottságából oly sokat vesztett volna vagy oly sok változatban degenerálódna, hogy ennek következtében gyakrabban fordulnának elő ezeknél rendellenességek.
