Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Dr. Berndorfer Alfréd: A veleszületett rendellenesség pathogenesise történelmi szemléletben III.

A VELESZÜLETETT RENBELLENES S É G PATHOGENE SI SE TÖRTÉNELMI S Z E M L É L E T B E N írta: Dr. B E R N D O R F E R ALFRED (Budapest) hosszú időn át megrögzött téves ismereteket vagy ugrásszerűen, forradalmi módon lehet megdönteni, amikor a régi eszmék helytelenségét cáfolhatatlan tényekkel sikerül bizonyítani, vagy pedig fokról fokra, ha a bizonyítékok logikai érveinek a tekintélytisztelet állja útját. A tekintélytisztelet mögött néha opportunizmus, gyakran pedig kényelem lappang, kényelmesebb a régit elfogadni, mint az újon gondolkozni. Ez volt Caspar Friedrich Wolff tragédiája is, akinek 1759ben megjelent „Theoria generationis" című disszertációja az embryologia tudományának egy új korszakát jelentette, de csak jóval halála után kezdték felismerni felfedezésének helyességét. Nem kevesebbről volt szó, mint a régi praeformációs elmélet megdöntéséről. Wolffig, sőt még jóval Wolff halála után is a tudósok legnagyobb része a csírában preformált kész élőlények mennyiségi fejlődésében hitt. Ez az álláspont annál is kényelmesebb volt, mert így az élet keletkezése megmaradt az „isteni gondviselés" idealista és metafizikus elképzelésében. Az élőlények és elsősorban az ember tehát „isteni gondviselés"ből örök idők óta preformálva megvolt már a csírában. Wolff kísérletekkel és logikai érvekkel bizonyította, hogy a kész ember III. rész