Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Dr. Stitzl-Tass József: A magyar orvostudományi irodalom első haladó szakasza a Temesközben

„Gondoljuk csak — hangsúlyozza művében —, hogy nálunk, ha a visszaeséseket el akarjuk mellőzni, kb. egy nehezéket kell lassankint elfogyasztani a kínaiból, már most ha a kénsavas kínait rendeljük, mely a kinal olcsóbb terméke, már is két pengő forintba kerül egy lázbetegség megszüntetése, mely oly tetemes költség a szegényre nézve, hogy inkább Istenre s a természetre bízza gyógyíttatását, mint orvosra, ha meg mirenyt rendelünk neki, néhány krajcárnyi költséggel mit vállai bírhattak volna, a halál torkából kiszabadulhattak volna!" Végezetül hangsúlyozza, hogy „ez a kevesektől alkalmazott mireny okos orvos kezében a leghatalmasabb gyógyszerek egyike". Ezeknek az első magyar nyelven megírt s nyomtatott —A munkálatokban megjelent'

23 — a bánáti lázról szóló értekezéseknek — többek közt az volt a céljuk, hogy a nemzet vezetőinek figyelmét a temesi bánság siralmas egészségügyi viszonyaira felhívják. A régebbi Wien felé irányított „sirámok", ha nem is mindig, de többnyire süket fülekre találtak. A Budán székelő Helytartó Tanács egészségügyi osztálya pedig lényegeset nem tett, de nem is tehetett semmit. Minden maradt a régiben. Tény s való, hogy a temesvári katonai hatóságok sok esetben kerékkötői voltak s maradtak egészen a vár lebontásáig az egészséges fejlődésnek. A sáncárkok lebontása s a vár körüli állóvizek lecsapolása a stratégiai szempontok betartása miatt nem volt megoldható. A közgyűlés folytatását 1843. augusztus 10-én, program szerint „a hazánk fürdőinek és ásványvizeinek érdekét előmozdítandó" a Temesvár közelében fekvő, az alig 35 éves múltra visszatekintő, „jeles" Buziás fürdőn rendezték meg. Csokerlyan szerb és német nyelven írt, s már évek óta közkézen forgó, rövid lélegzetű Buziás fürdőt propagáló, népszerű prospektusának tartalmát kibővítette, amelyet Deutsch magyarrá fordított. így készült el: „A buziási ásványvizek hatása s használati módja" című értekezés. Egy kollektív alapon megírt dolgozat is említésre méltó. Ennek szerzői Csokerlyanon kívül Mesko s Deutsch, akik Buziás sajátszerű gyógyvizét ismertetik. 21 Orvostört., közi. 321