Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)
Dr. Stitzl-Tass József: A magyar orvostudományi irodalom első haladó szakasza a Temesközben
A Buziásra vonatkozó tanulmányok közül kétségkívül a legértékesebb a Deutsch által megírt fürdőmonográfia, amely külön könyvalakban a Buziáson rendezett gyűlésre készültel: ..Buziás. A magyar orvosok s természetvizsgálók országos IV. nagy gyűlésének emlékül, Temesvár, 1843." címmel. A művet a megjelentek közt szétosztották s minden valószínűség szerint ez vitte szét a fürdő nevét az egész országban. A IV. yándorgyűlés programjában még sok más, magyar nyelven megírt s a gyűlésen felolvasott dolgozat szerepelt. Az öt szakaszból álló gyűléseken, az említett dolgozatokon kívül, több mint 20 felolvasás, felszólalás, betegbemutatás stb. szerepelt. A leglátogatottabb az orvos-sebészi szakosztály volt. A vándorgyűlés nyelve már a magyar volt, de elhangzott német s latin nyelvű felolvasás is. így pl. Heuffel a legékesebb latin nyelven olvasta fel „klasszikus alapmunkáját" a magyar, horvát, tót s erdélyországi sáskafélékről. E dolgozatok nagyobbik része mind megjelent a vándorgyűlés emlékéül kiadott „Munkálatok "-ban. A temesvári nyomdaipar fejlettségére pedig jellemző a vándorgyűlés két nagy szervezőjének, országos könyvsikert aratott magyar nyelvű ajándékkönyve. Wachtel Hippokrates válogatott aforizmáinak lefordításával lepte meg a gyűlést; Deutsch könyvében, mint már jeleztük, Buziásfürdő jelentőségét méltatta. E két konyhaiakban megjelent, a kor tudományos színvonalán álló mű közül Deutsch tanulmánya az értékesebb, de mindkettőnek egyforma érdeme, hogy megnyitotta a magyar orvostudományi irodalom első haladó szakaszát a Temesközben. A Temesvárott s Buziásfürdőn nagy ünnepélyességgel megrendezett vándorgyűlés a Temesközben az első magyar tudományos s irodalmi ünnepély volt, mely az újjászületett nemzeti kultúra jegyében zajlott le s mindez egy olyan megyei székhelyen, ahol a vármegyei tisztviselői karon kívül még alig valaki értette a magyar szót. Szentkláray, Temesköz érdemes historikusa, így emlékezik meg e napokról:
