Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Dr. Stitzl-Tass József: A magyar orvostudományi irodalom első haladó szakasza a Temesközben

nyelvet még csak törő román, szerb s német kartársak testvérien s szeretettel szorongatták a magyar orvostestvérek baráti kezét. A nagyszámú kíváncsi vendégsereg mellett 188 tudományra szomjas férfiú töltötte be a padsorokat. „Három napos győzelmi mámor!" „A megyeháza nagy tárgyalóterme túlzsúfolt!" „Buziásfürdő piros-fehér-zöld zászlókban pompázik!" „Az első bánáti magyar tudományos s irodalmi ünnepély minden várakozást felülmúl." Ezek voltak ama címszavak, amelyeket hivatalos helyről Pestre röpítettek. A vándorgyűlés első programpontjának kidolgozására a két hírneves botanikus orvost, Heuffelt s Wierbizkit kérték fel. A két szakember nyilatkozott is a tárgyról. Wierbizki tanulmányát,

21 amelyet Deutsch magyarra fordított, fel is olvasták, de a gyapot meghonosításának kérdésében eredményt nem hozott. Nyomtatásban egyik dolgozat sem jelent meg. A második: az egész Bánát jövőjét érdeklő s „mélyen érzett hiánynak pótlását eszközölni képes leendne" kérdés kidolgozására a Temesvárott élő fiatalabb — már magyarul beszélő s író — orvosi nemzedék vállalkozott. így születik meg az Első orvosi statisztika a Temesköz egészségügyi állapotáról, amelynek szerzője a szapora tollú Deutsch, Ternes megye akkori tiszti főorvosa. Munkájának címe: „A bánsági föld s nép viszonyainak rövid vázlata statisztikai s biostatikai tekintetben". „A halálozás, írja a szerző, 1830-tól 1840-ig a Bánságban az állandó mocsárgerji láz folytán oly óriási volt, hogy Temesváron évenkint minden 16-ik ember meghalt. (Tehát 1000 közül 62), sőt egyes városrészekben minden 11-ik. Az ott állomásozó katonák közül mindegyik átlag kétszer évenként kórházba került, hol minden 14-ik beteg meghalt. Ezen ijesztő halandóság különösen az idegenek közt mutatkozott. így 1843-ban az első három hónapban a Gyárkülvárosban meghalt 187 egyén, ezek közül 53 beköltözött idegen, a következő hóban 168 s közülük 43 idegen." Deutsch e munkájában említi először a Dacia nevű lázat