Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Dr. Bencze József: A szocialista mezőgazdaság és a magyar népi gyógyászat

Ha nem volna mégis erő Ukkófiban (főisten) elegendő, E vérözönt elállítnom, érpatakot elzárolnom, Te Teremtő, kegyes, Ukkó, a mennyekben lakó, Jövel ide esdetünkben, segélyünkre mi kértünkben. Tedd vérző sebére a kezed, nyomd sérvére nagy hüvelyked." A továbbiakban leírja a tölgyfaforgács, a moha és a különböző füveknek mézzel való összegyúrásából előállított empirikus kenőcsök hasznait. Az ógermánok merseburgi írásos emlékei is hasonló vonatkozásokat tartalmaznak. Nekünk sajnos Kalevalánk nincsen, a mi ősmagyar emlékeinket a szájhagyomány, az apáról fiúra szállott mondókák és szokások őrizték meg, míg aztán a XV—XVI. században elkezdődött — habár igen gyéren •— azok papírra vetése, kéziratos emlékeink alakjában, amelyekből visszafelé következtethetünk a más nemzetekkel közös vagy azonos és az eredeti magyar népi gyógyászati emlékeinkre. IV. Az ősmagyar népi gyógyászati emlékeinkkel e helyen nem kívánunk foglalkozni, de hivatkozunk az Orvostörténeti Könyvtár Közleményei 1960. évi 17. számában megjelent tanulmányomra, amely ha nem is kimerítően, de nagyjából tárgyalja ezeket az emlékeinket. Csupán annyit tegyünk hozzá, hogy a boszorkányperek áttanulmányozása alapján egyre inkább láthatjuk, hogy a magyar boszorkányperek anyagában milyen sok táltos emlékünk elevenedik meg. Ujabban pedig az egyremásra előkerülő eddig ismeretlen boszorkányper aktákban sokasodnak a táltosi elemek változatai. Mindezek orvostörténeti szempontokból is fontos adalékok, mert hiszen írott emlékeink meglehetősen gyérek. Magáról a honfoglalásról sincsenek pontos adataink, mert Anonymus is 1200 körül írta feljegyzéseit a Gesta Hungarorumban és mivel Anonymus valószínűleg esztergomi prépost volt, a kor szokásainak megfelelően feudális nézetét vitte bele leírásába, amiket egyébként is csak hallomás után jegyzett fel.