Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)
Prof. B. D. Petrov: Oroszország és a Szovjetunió orvostörténete marxista vizsgálatának eredményei
dájává változtatta, s nagy szerepet játszott a tudományos művek kiadási színvonalának emelésében. Külön említést érdemel a Kelet kiemelkedő orvosai munkájának lefordítása és kiadása terén végzett tevékenység. Hat kötetben teljes egészében kiadtuk Avicenna híres „Kanon"-ját. Ezt a hatalmas művet, mely több mint egymillió szót számlál, s amelyből hatszázéven át tanultak az egész világ orvosai, orosz és üzbég nyelvre fordították le. Az elmúlt 5—6 év folyamán orosz nyelven és a Szovjetunió más népeinek nyelvén több munka jelent meg Ibn Szináról, mint az elmúlt 100 év folyamán. A munkák tudományos színvonalát illetően meg kell jegyeznünk, hogy Ibn Szinát és hagyatékát az orvostörténetben most tárgyalták először hitelesen tudományos álláspontról, — úgy, mint Belső-Ázsia kultúrájának és tudományának képviselőjét, nem pedig, mint az arab kultúra tagját, aminek semmi feltétele sem volt meg, mivel ehhez nem szolgálhatott alapul az a tény, hogy Ibn Szina munkáinak többsége arab nyelven vált közismertté. Ibn Szina klasszikus művéhez csatlakoznak a Kelet népei más kiemelkedő orvosaik munkáinak a fordításai és kiadásai. Megemlíthetjük például a XII. században élt Mhitar Geracij orvos „Vigasztalás lázak esetén" című munkájának kiadását, amelyet Jerevánban 1955-ben, az Örmény SZSZK Tudományos Akadémiája végzett L. A. Oganeszján professzor vezetésével. A grúz orvostörténészek egész sor hasonló fordítást adtak ki (régi orvosi könyveket stb.). Megtörtént a múlt klasszikus munkáinak marxista értékelése, s ezzel együtt lehetőség nyílt arra, hogy a múlt tudományos örökségének legértékesebb részét átvihessük a ma gyakorlatába, hogy a múltból felvehessük fegyvertárunkba azt, ami a legnagyobb értéket képviselte. * Az orvostörténeti monográfiák, amelyek egy-egy az egészségvédelemben tevékenykedő tudós munkásságát tárgyalják, jelentős és értékes részét képezik az orvostörténeti irodalomnak. Az orvostörténeti irodalom eme válfaja lényegében a
