Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Prof. B. D. Petrov: Oroszország és a Szovjetunió orvostörténete marxista vizsgálatának eredményei

szovjethatalom éveiben jött létre, a forradalom előtt szinte ismeretlenek voltak az olyan művek, amelyek egy-egy tudós orvostudományi működését taglalják. A szovjethatalom éveiben merült fel ilyen könyvek kiadásának szükségessége, ekkor alakultak ki szerkezeti sajátosságaik, célkitűzéseik és jellegük is. Fontos megjegyezni, hogy ezek a monográfiák, magas tudományos színvonaluk és a tárgyalt kérdés összetettsége ellenére nem az orvostörténeti szakemberek szűk köréhez szólnak, hanem majd minden esetben az egész orvostársadalomhoz. Sok monográfia szerzője olyan népszerűen igyekszik tárgyalni a témát, hogy az orvostanhallgatók, sőt az olvasók laikus tömegei is megérthessék. Ezt az értékes sajátosságot azért kell hangsúlyozni, mert ez lehetővé tette az orvostörténet egyes kérdéseit az egész olvasótábor elé vinni, s jelentősen kibővíteni a könyv nevelő hatását; az egyetemi ifjúság ugyanis előszeretettel ismerkedett ezzel az irodalommal. A monográfiák igen sok tudós orvossal foglalkoztak. Az orvosokról szóló monográfiák száma jelentősen felülmúlja a százat. Értékes vonásuk, hogy az oroszországi orvostudomány kialakulása első szakaszának orvosairól — Szamojlovicsról, Zübelinről, Scsepinről — éppen úgy írtak, mint a hazai orvostudomány XIX. század második felében történt felvirágzása idejének orvosairól — Szecsenovról, Mecsnikovról, Pasutinról, Manaszeinról, vagy a kortársakról — Burdenkóról, Koncsalovszkijról stb. A monográfiákban kisebb-nagyobb mértékben minden specialitás megtalálható. Ez már önmagában is igen jelentős alapot nyújt a különféle orvosi szakágak hazai történetének megírásához; ezek vezető képviselőinek munkássága ugyanis a monográfiákban jól meg van világítva. Értékes vonása a monográfiáknak a tudósok tevékenységének többoldalú feltárása. Általában elég alaposan közlik a tudós életrajzát, rendszerint a kor társadalmi mozgalmaival összekapcsolva. Vizsgálják a tudóst formáló körülményeket, tanítóit, azt a felsőoktatási intézményt, ahol képesítését megszerezte. Különös gonddal tárgyalják tudományos eredményeit,