Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Dr. Bencze József: A szocialista mezőgazdaság és a magyar népi gyógyászat

hitvilágának a kérdése. Történtek is érdekes kutatások, de valójában csak a Szovjetunió idején, méginkább 1945 óta vált lehetségessé a beható kutatás. Az ősi hitvilág kutatása során sok érdekes orvostörténelmi, népi gyógyászati emlékünk kézenfekvővé és érthetővé lett. Az ősmagyarság legközelebbi rokonai — amint említettük — az óbi-ugorok voltak, a jelenlegi manysik és hantik elődei. A török szomszédság sok tekintetben hatott a magyarságra. Bizonyos, hogy hitviláguk közös volt éppen úgy, mint sok más közel és távolabb élő népével is. Ez a hitvilág a sámánisztikus vagy táltosi hitvilág volt. A török nép a IX. században felcserélte a sámánhitét a mohamedánnal, míg a magyarság István király alatt vette fel a keresztény vallást. Amint azonban a török sem hagyta el egykönnyen a sámánhitét, éppúgy a magyarság is megkeresztelkedése ellenére titokban még sokáig visszafordult ősi vallásához és csak sok nehéz és véres küzdelem után hagyta el véglegesen táltosi hiedelmeit. Még az sem sokat használt, hogy a keresztény vallásban is megtalálta az ördög-sátáni fogalmakat, sőt éppen ez a hasonlatosság erősítette a visszavágyódását, az ördögűzések pedig csak nehezítették az ősi hit végleges elfelejtését. A török népnél is hasonló volt a helyzet. A török sámánhitről élénk tanúbizonyságot ad Menandros VI. századbeli görög történetíró műve (X. században találták meg), amely bár kivonataiban maradt csak fenn, de mutatja az ősi hit formáit és fényt vet a magyar táltos hit ceremóniáira is. Ebből és az összehasonlító nyelvészeti adatokból is tudjuk, hogy a magyar „táltos" kifejezés a török „talt" igéből származott, ami önkívületbe való ejtést jelent. A „bűbáj" szavunk is a török „büjüle" szóból eredt és végeredményben mindkettő finn-ugor eredetű. A magyar táltos hitvilág emlékei a megkeresztelkedés utáni századok folyamán — amint említettük — nagyon lassan ugyan, mégis homályosodtak, a keresztény vallás gyakorlásában egy részük végleg elkallódott, másrészük átkerült a magyar nép babonás hiedelemvilágába, meseszövésébe, babonás gyógyászati emlékeibe és gyermekversikék, mondókák alakjában csillan fel még napjainkban is.