Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Dr. Bencze József: A szocialista mezőgazdaság és a magyar népi gyógyászat

mély emelkedett ki, akit „javasnak" neveztek. A pap személye valószínű a főnökével, az úrral volt egyenlő, de sokszor papi teendőket végzett a javas vagy táltos is. Később a falutelepek egyesültek, tömörültek és kialakultak a törzsek. A magyar őstörténet pásztorkodó időszaka az Ural és a Káma közén zajlott le, majd később a termékenyebb Levediába, utóbb a IX. század elején az Etelközbe vándoroltak. Itt már bőségben termett a jó fű, alkalmasabb volt az állattenyésztésre, ebből az időből származnak „barom, bélyeg-billog-jószág" szavaink, s már hírét vették a Kárpátokon túl levő gazdagon termő vidéknek, a Tisza folyónak, ahol Konstantin császár leírása szerint nagyobb tömegben szlávok, kisebb mértékben bolgárok laktak. Jó szomszédságban éltek egyidőben a baskírokkal, majd a besenyők zaklatásai miatt nyugatabbra költöztek, az Etelközbe. Árpád vezér szívesen vette itt Bölcs Leó bizánci császár szövetségét, aki arra biztatta, hogy űzzék el a Tisza vidékéről a bolgárokat. Árpád a fiait küldte el a hadjáratra, közben azonban Bölcs Leó kibékült a bolgárokkal, mire a magyar harcosok sietve akartak hazatérni, azonban ezalatt a besenyők megtámadták a visszamaradt magyar csoportot, akik kénytelenek voltak nyugat felé menekülni, Árpád vezetésével, kisebb részük azonban szétzilálva végleg visszamaradt. Árpád népe elérkezett a Kárpátokig és ez lett a honfoglalás magjává. Ez a vázlatos ismertetés csupán arra való, hogy bepillantást nyerjünk a mozaikokból álló folyamatra, amelynek kutatása magyar részről már a múlt század elején elkezdődött, de csupán a századforduló idején sikerült a kérdést lényegében megközelíteni. Közrejátszott a sikertelenséghez az a körülmény is, hogy a feudális és feudál-tőkés társadalom úgy diktálta, hogy kellemesebb a nagy és hódító török néppel „rokonságban" lenni, mint a Szovjetunió területén levő kis nemzetiségekkel, akik az orosz cár birodalmában a lehető legkezdetlegesebb elmaradottságban éltek. Igyekeztek a finn-ugor rokonságot és származást lekicsinyelni vagy tagadni is. Egyidejűleg kb. egy évszázada felbukkant az ősmagyarság