Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Dr. Bencze József: A szocialista mezőgazdaság és a magyar népi gyógyászat

a magyarság őstörténetének legnagyobb része a mai Szovjetunió területén zajlott le és számos szovjet és finn tudós beható helyszíni munkálata tette lehetővé a magyar kutatók nagyobb mértékben való előrehaladását. Prokovjev, Vaszilievics, Levin, Dolgih, Debec, újabban Tokárjev és legújabban Mihail Koljagyenkov finn-ugor nyelvész, aki a szaranszki egyetem professzora (Mordvin autonóm köztársaság) és tudós kutató csoportja sok felfedezést tettek a finn-ugor nyelvek kérdésében, úgyszintén Csernecov a kitűnő finn-ugor történész. Mindezek alapján minden valószínűség szerint a magyar nyelv egy ún. ősnyelvből vagy alapnyelvből fejlődött ki a finnugor nyelven keresztül. Ma már biztos, hogy ennek a hatalmas nyelvcsaládnak az őshazája a Szovjetunió európai északkeleti és északnyugati hatalmas területei voltak. Majd évezredek során szerteszéledtek az óriási területen és kisebb-nagyobb csoportokban vándoroltak, hol rövidebb-hosszabb időre letelepedtek, de egyre inkább eltávolodtak az őshazájuktól. Ennek az őshazának a pontos földrajzi meghatározása még eldöntetlen kérdés. A halászó, vadászó ősfoglalkozásról lassanként áttértek a primitív állattenyésztésre és földművelésre, amiből már bizonyos osztálytagozódás indult el. Az ősnyelv is kb. i. e. 2000 évvel szétszakadt az ugor és a finn-permi csoportokra. Az ugorból alakult ki az óbi-ugor és az előmagyar. A társadalmi fejlődés elején a népesség rendkívül ritka volt, mert hiszen halászatból és vadászatból éltek és ehhez a csekélyszámú népközösségnek is nagy területre volt szüksége. Valószínű, hogy száz km

2-re mindössze 5—10 fő jutott és ezek is csak kisebb tömörülésekben laktak, amit „falunak" neveztek már akkor is. Lakásaik földbe ásott kunyhók voltak, néha állati bőrből készített sátrak. Az egymástól jó nagy távolságra levő falutelepek lakói összeházasodtak, így aztán együtt dolgoztak, hogy élelmüket és tartalékaikat könnyebben megszerezzék. Szerszámaikat kicserélték, cserebere kereskedelem fejlődött ki és így mindennek „ára" volt. Ez a szavunk is ősi finn-ugor kifejezés. Ebben az ősközösségi társadalomban már kifejlődött a „főnök" rangja, aki „ár" volt és aki mellett csak még egy sze-