Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

Palla Ákos: Magyarországi betegellátás a XI. században

lamszervezés c periódusában ezt bizonyíthatná. E korban a mindennapi élet keretei alig tágulnak, hiszen az uj társadalmi rend bölcsőkorát éli. Nem lehet beszélni szerves településről, amelyben leprásról vagy más fertőző betegségről rendszeres intézkedés történt volna. Ezzel szemben a karitatív jelleg már korábban történt korszerű megnyilatkozásának elvetéiése mellett, pusztán csak a bélpoklosok kiközösítéséről lehet szó, amely lépés a még jóformán pogány magyarság erkölcsi etikájának inkább meg is felelt. E tekintetben már nem is állott szemben a frank és germán szokásokkal. Felötlik a kérdés, mikor építhettek tehát leprosoriumokat Magyarországon? Mikor történhettek az első kiközösítések? A gondolat kifejtése céljából induljunk ki a korábban említett 1082. évi oklevél adataiból és fűzzük ehhez meggondolásainkat. László magyar király ebben az oklevélben egy birtokvitát zár le. A királyi kiküldöttek a panaszokat kivizsgálták és bizottságilag megállapítják az új határokat. Itt, ebben az okiratban, amely a terület terjedelmét szögezi le, fontos kultúrtörténeti adat maradt fenn napjainkig. „Ladislaus, Dei gratia, Hungarorum Rex . . . Notum fiat Universis, quod venerabilis páter Johannes, praesul sedis de Besprem . . . venit ad nos, et postulavit. . . quod nos . . . mitteremus tales nuncios nostros, qui omnes terras et possessiones Ecclesiac Sancti Michaelis de Besprem, circuirent Nos . . . destinavimus Barnabam, notarium nostrum cum Sug, Comité de Bucon, qui iverunt et perambulaverunt; et sicut invenerunt. nobis in pagina sua mandaverunt; et nos fecimus hue seribi omnia recte . . ., quius paginac forma talis est: Circa Basilicam Sancti Michaelis prima meta . . . De hinc venitur ad locum, qui dicitur Krysttyeg; ex hinc ad magnam viam, quae adiacet protebsa versus Albam, et descendit ad locum, qui dicitur puteus lcprosorum . . . Nos igitur . . . huic scripto nostrum regale sigillum fecimus apponi . . . post incarnationem Domini nostri Jesu Christi, millesimo octuagesimo secundo III. Kai. Maii." Ha a középkori magyar oklevelek szövegét vizsgáljuk, akkor megállapítható, hogy a birtokadományozásoknál a földterület nagyságának megállapítására használt szövegek következetes szo-