Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

Palla Ákos: Magyarországi betegellátás a XI. században

kassal mindig olyan tárgyakhoz kötik a megjelölést, amelyeket általában nem emberi kéz alkotott: forrás, kopott szikla, patak medre, út stb., néha malom, de ez viszont századokon át áll ugyanazon a helyen. Az oklevelek általában a természetadta jel lehetőségeket használják fel. Ennek ismeretében két magyar orvostörténész, Nékám és Magyary Kossá a puteus szót kényszerkórháznak, börtönszerű kórháznak, földalatti veremnek fordítják. így értelmileg effajta jelentéseket vagy értelmet fogadnak cl és megállapítják önkényes fordításuk szóhasználatából, hogy a magyar kórházügy a XI. század közepén már a fertőző betegségek vonalán is határozott jellegű, maradandó alkotást mutat fel. Figyelemmel arra, hogy mindkét kutató állítása majdnem azonos, így egymással szemben semmi ellentmondó nem született, így ezt elfogadni nem lehetett, s ezért az oklevél adatait, majd az abban leírt terepet kellett egy új, beható vizsgálat alá venni, hogy ebből a valóság megállapítható legyen. Ha az oklevél szövegét tekintjük, úgy minden korábbi állítást fenntartva, meg kell állapítanunk, hogy a határjelek megnevezésének kifogástalan voltában nem lehet kételkedni. Tehát ezért a kutatást abba az irányba kell kiterjeszteni, hogy ma hány olyan határjelet lehet feltalálni, amely 1082-ben ismert volt és szerepel-e ezek között a puteus leprosorum. Tekintettel arra, hogy csak szigorúan szótári jelentés alapján vagyunk hajlandók elfogadni az értelmét, akkor pedig ez nem lehet kényszerkórház vagy ehhez hasonló, hanem kizárólag csak a leprások kútja. A szótár-irodalom a XV. századtól kezdve, a korai Calepinustól Frisiusig a puteus szót minden esetben kútnak tünteti fel. Átvitt értelemben nem használatos, minden származéka fogalmilag a kút értelmi meghatározásával áll vonatkozásban, így tehát a terep vizsgálata során okleveles adataink szerint nem kórházat, hanem kutat kellett keresni és ha ilyen adódik, régi nevét megállapítani, s a maival azonosítani, ez a feladatunk. Az oklevélben szereplő Veszprém város régi települését vizsgálva megállapítható, hogy a tertierkori rétegek igen sok kutat és forrást táplálnak, amelyek a várost ma jól ellátják vízzel. A geológia megállapítása szerint, ha egy kút nem alluvialis rétegben van, nem iszapolódik el és élettartama vízmennyiségétől, forrá