Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

Ghitan Teodor: A régi olejkárok nyomai Erdélyben a XVIII. századból

A RÉGI OLEJKÁROK NYOMAI ERDÉLYBEN A XVIIL SZÁZADBÓL írta: GHITAN TEODOR (Cluj-Kolozsvár, Román Népköztársaság) "C közleményben megemlítek néhány XVITI. századbeli erdélyi -*> okiratot, amelyek az „olejkárok"-nak nevezett empirikus gyógyítókra vonatkoznak, akik abban az időben gyakran látogatták Besztercét, valamint Erdély más vidékeit.

1 Az olejkárok vándor, népi gyógyítók voltak, akik kezdve a XVI. századtól, egészen a XIX. századig Európa-szerte jó hírnévnek örvendtek. A korukbeli okiratokban különböző elnevezés alatt szerepelnek, mint Ölträger, vengherschi doctori, oleikárok stb., mivel az egyes népek sajátos elnevezések alatt említik őket. Annak ellenére, hogy sok európai ország levéltárában elég gazdag tájékoztató anyag található az olej károkra vonatkozólag, e vándor gyógy szer terjesztők tevékenységének tanulmányozása csak a XIX. században kezdődik meg. Közleményemben nem térek ki az olejkárok gyógyítói és gyógyszerterjesztői tevékenységére, mivel erre vonatkozóan már a múltban, magyar és cseh történészkutatók értékes orvostörténeti tanulmányokat írtak, mint pl.: Veszprémi, Pronay, Csaplovics,

2 Rippa

3

, Magyary-Kossa

4 és mások, csupán a besztercei irattárban található és ide vonatkozó anyagra fogok szorítkozni. Az egyetemes orvostörténeti irodalomban ismeretes az a tény, hogy századokon át minden országban léteztek népi vándor gyógyszerárusok, de világhírűvé csupán a Turóc-vídéki szlovák olejkárok váltak, akiknek száma a Magyary-Kossa tanulmányban található statisztikai adatok szerint 1786 körül elérte a 3000-et,