Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

Ghitan Teodor: A régi olejkárok nyomai Erdélyben a XVIII. századból

és akik egész Európában közismertek voltak. Hírnevüket különösen a tűlevelűekből (pinus Cembra) előállított, gyógyító hatású, illóolaj-készítményeikkel szerezték, amelyek a középkorban nagyon közismertek voltak, éppen a vándor olejkárok révén. Készítményeik közül legnagyobb keresletnek az ún. „oleum carpathicum" vagy „hungaricum" örvendett, amely a hivatalos osztrák és magyar gyógyszerkönyvekben szinte napjainkig fennmaradt. Habár az olejkárok működésük kezdetétől a XVIII. századig hasznára váltak az általuk bejárt vidékek lakosainak - mivel a középkorban általában a szegény lakosság teljesen nélkülözte az orvosokat és gyógyszereket -, idővel, az orvostudomány fejlődésével és a gyógyszerárusítás megrendszabályozásával azok régi empirikus tevékenységét a hatóságok mindinkább korlátozni kezdték. Az 1770-ben megjelent „Generale Normativum in re sanitatis" szinte az összes empirikus és nemhivatalos gyógyítókra érzékeny csapást mért, mégis az olejkároknak - tekintettel jó gyógyítói hírnevükre és különösen az állatbetegségek gyógyításában elért érdemeikre - még egy ideig megengedték, hogy mesterségüket gyakorolják, azzal a feltétellel, hogy az általuk terjesztendő gyógyszereket a városi és megyei physicusoknál ellenőrzésnek vessék alá. Eme intézkedések következtében a Habsburg fennhatóság alatt álló országok orvosi közegei mind több és több akadályt gördítettek az olejkárok tevékenysége elé. 1792 körül egy rendelettel megengedik ugyan az olejkárok működését, de csak a megyei orvosok szigorú ellenőrzése mellett, viszont ugyanezen évben megtiltják nekik bármely ausztriai helységbe belépésüket. A XVIII. század vége felé az olejkárokat már mind gyakrabban vádolják szélhámossággal és az emberi szervezetre ártalmas gyógyszerek ajánlásával. Még valamelyest megtűrik őket az állatok gyógyításánál, mert ismeretesek mint jó népi-állatorvosok. A működésük elé gördített sok akadály és korlátozás ellenére is a XIX. század elején még szabadon járnak a különböző Habsburgtartományokban. Az olejkárok elszaporodásának és létezésének kérdése idővel