Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)
dr. Katona Ferenc: Ismeretelméleti és származástani kérdések Goethe Faustjában
kel foglalkozó tudományok területén pedig a morphologia s a fiziológia egyesítésében. Goethe, a nagy morphologus annyira haladt ezen a téren, hogy határozottan felismerte az összehasonlító morphologiára alapozott természetszemléletének fogyatékosságait és úgy határozta meg helyét, mint a „fiziológia szolgálólánya". Mephistopheles kritikája főleg a mechanikus, analitikai módszerrel foglalkozik, az objektív idealizmus bírálatával a Faust második részében találkozunk és a későbbiekben, más összefüggések keretein belül foglalkozunk majd vele. Goethe kritikai munkássága a biológiai metodológia területén nagy, bár ezen a téren régebben a Rinascimento szerzői, Goethe előtt pedig a francia felvilágosodás vezető alakjai is foglalkoztak hasonló kérdésekkel. Ö mutatta ki világosan, programszerűen az analitikai módszer eredetét, filozófiai forrását és a zsákutcát, ahová minden pozitív eredménye ellenére a természettudományt viszi, és a helyes irányt az analízis és szintézis állandó egyesítésében jelölte meg. Ez a módszer azonban továbbra sem tűnt cl a biológia területeiről, még a darwini fordulat után sem, amely pedig iskolapéldáját adta az indukcióra épülő dedukció sikeres alkalmazásának. Minden újabb felfedezés, új módszer bevezetése, amely lehetőséget ad az analitikai módszer kiszélesítésére, egyúttal a szintézis felé törekvés szükségességére is felhívja a figyelmet. „A mi meggyőződésünk szerint is — írja egyik munkájában Lissák akadémikus - megoldás csak az összes modern orvosi pozitív természettudományos módszer latbavetésével is csak úgy érhető el, hogyha minden minket erről az útról letérítő gondolatot elvetünk. A mai fiziológiában és orvostudományban alkalmazott vizsgáló módszerek igen nagy számúak, elvileg és tartalmilag is eltérnek egymástól. Ez a tény még jobban aláhúzza a kutatás alapelveinek jelentőségét." Goethe szemléletét a szintézis és a dedukció fontosságától máig is újra és újra hangoztatni kellett. Az indukció éppoly tág teret kapott a kísérletes biológiában, mint régebben a leíró jellegűben. A szintézis elvének és a deduktív szempontoknak elhanyagolása a megszületett biológiában is tovább folytatódott. A
