Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

dr. Katona Ferenc: Ismeretelméleti és származástani kérdések Goethe Faustjában

zőckben idéztük. Teljessé csupán a deduktív módszer alkalmazá­sával, a szintézissel válik. Mindkettő az emberi elme munkája, egységes alkalmazásuk a természettudomány korszerű igazi mód­szere. Goethe minden eszközzel harcolt ezért a módszerért, mert rájött arra, hogy az élő természet megértésének lényege a folya­matok tanulmányozásában rejlik és ezek ded actio, szintézis nél­kül megközelíthetetlenck, bármennyi pozitív ismeretanyagot hal­mozzon is fel a természettudomány. A newtoni szemléletet tovább kell fejleszteni, adja ki a jelszót Goethe, aki elsősorban a francia filozófiát tette felelőssé a me­chanika stagnálásáért. „Különösen a franciákat terheli súlyos felelősség ennek az el­méletnek megcsontosodásáért, és elterjesztéséért. A XIX. század­ban nekik kellene jóvátenni ezt a hibát és a megmerevedett hipo­tézis segítségére friss analízist kifejleszteni." A természettudomány korszerű feladata az összefüggések fel­tárása a jelenségek vizsgálatában. „A fő szempont - írja »Termeszettudomanyi jegyzetei«-ben — amire az analízis kizárólagos alkalmazásakor úgy látszik nem gondolnak, az, hogy minden analízis szintézist tételez fel. . . A modern kémia főleg azon alapszik, hogy szétválasztja azt, amit a természet egyesített, azért oldjuk fel a természet szintézisét, hogy szétválasztott elemeiben ismerjük fel. Mi lehet magasabb rendű szintézis, mint egy élőlény? És miért kellene anatómiával, physiologíával és psychologiával gyötörnünk magunkat, ha nem azért, hogy valami fogalmat alkothassunk ar­ról a komplexusról, amely állandóan előállítja önmagát, akár­hány részre is daraboljuk széjjel." Ennek az elvnek ad hangot gúnyos formában Mephistopheles­A tiszta indukció azáltal, hogy elkerüli a szintézist és lényegé­ben elválasztja egymástól az elmélet és gyakorlat között valóban meglevő, de a kettő együttes alkalmazásával - ahogyan Goethe is helyesen felismerte - megoldható „hiatust", egyúttal tág teret engedett az objektív idealizmus számára. Goethe két filozófiai front felé vívta tehát harcát a modern természettudományi ismeretelmélet megteremtéséért, amelynek lényegét az indukcióra felépített dedukcióban látta, az élő lények­

Next

/
Thumbnails
Contents