Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

dr. Katona Ferenc: Ismeretelméleti és származástani kérdések Goethe Faustjában

modern alakban mind máig fenntartotta magát. A Faust először a középkorban felújított és akkor haladó elemeket is tartalmazó kabbalisztikával, misztikus kémiával stb. tehát ennek a tannak primitív formájával számol le. A Faust és a Föld Szelleme közt lefolyt túlfűtött párbeszédből kiderül, hogy akit Faust felfog, az tulajdonképpen ő maga: „Du gleichst dem Geist, den du begreifst, Nicht mir!" Lelepleződik a trascendentális megismerés módszereinek anthropomorph irracionális volta. A természet azonban nem marad zárva Faust előtt. Végighalad azon az úton, amelyet Goethe járt, a jelenségek lassú tanulmányozásának, megismerésének, megfigyelésének nyomán. így jut el a természet megismeréséhez. . . . „Du führst die Reihe der Lebendigen Vor mir vorbei und lehrst mich meine Brüder Im stillen Busch, in Luft und Wasser kennen." . . . - mondja Faust az első rész végén. A tapasztalás, a gondolkozás és az összefüggések felismerése azonban nem ilyen egyszerű. Ehhez le kell számolni azokkal a természetfilozófiai nézetekkel, amelyek akadályként állottak ez előtt az út előtt. A Faust természetszemléletének kialakulása lépten-nyomon ezt tükrözi. Goethe hol Faust személyében, hol Mephistopheles szájából gyilkos gúnnyal, vagy Homunculus, Proteus, Thaies képében veszi fel a harcot a kor természettudományi elméleteivel és módszereivel, bírálat alá véve a filozófiai nézeteket. Ezzel egyidejűleg szövi bele saját nézeteit a mese fonalába. Ezekből szeretnénk három gondolatot ismertetni. Az első: az inductio és deductio, valamint az elmélet és a gyakorlat viszonya. A második: a történeti időszemlélet szerepe a természettudományban. A harmadik: a test és a szellem viszonya - a származástan problémája.