Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

dr. Katona Ferenc: Ismeretelméleti és származástani kérdések Goethe Faustjában

sének vágyát humanista magasságokba emeli a híres Ulisses elbeszélésben, mégis egészében véve a kor skolasztikus tudományának szépirodalmi tárházát lelhetjük fel benne, amelyet Dante változtatás nélkül vett át és, amelyért a skolasztika annyira tapsolt a költő túlvilági útjához. Calderon „Nagy Világszínháza", Marlow „Dr. Faustusa" sem tartalmaz a skolasztikán túlmenő gondolatokat, kivéve a misztikus, transcendentális természetmegismerési elv újrafelfedezését. Shakespeare gondolataiban sem találkozunk természettudományi szempontból a biblia álláspontján túlmenő természettudományi megállapításokkal, Milton pedig az „Elveszett paradicsom"-ban az arkangyal és a rossz szellem közti párbeszédben kifejti, hogy minden, amit a régi görög filozófia alkotott, téves képzelet és csak a szentírás tanítása az igazi. A francia és spanyol nagy dráma sem mond új szempontot ezen a területen. A későbbi korszakok írói is készen kapják a természetfilozófiai anyagot, műveikben nem önálló gondolatokkal kerülünk kapcsolatba, hanem a kor valamelyik természettudományi álláspontjával, amelyet a szerző rendszerint egyéni vélemény nélkül vesz át. Byron pl. a következőket írja „Káin" című filozofikus drámájának előszavában: „Az olvasó észre fogja venni, hogy költeményemben nagyrészt Cuvièr elméletéhez csatlakoztam, amely szerint a föld többször elpusztult már az ember teremtése előtt. Ez a feltevés, amely a különböző földrétegekre és az ezekben talált, ismeretlen óriási állatok csontjaira támaszkodik, nem ellenkezik Mózes tanításával, sőt inkább megerősíti azt . . ." Byron „Manfred" című drámája a Faustéhoz hasonló sóvárgásra épül fel a megismerésért és csak válasz nélkül misztikus úton keresi a megoldást. Azt látjuk tehát, hogy azok az írók és költők, akik az embernek a világ, a természet törvényeinek megismerésére irányuló örök törekvését, vágyát iparkodnak kifejezni, nem tudnak választ adni, hogyan lehetséges ez a megismerés. A reális út művészi kifejezése helyett ennek a vágynak nosztalgiává való átalakulása érezhető, a megismerés útja pedig a természet titkainak egy csapásra való misztikus felfedezése. A kor filozófiai ismeret-