Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

dr. Csekey István: Megemlékezés dr. Babocsay Józsefről, születésének 200. évfordulója alkalmából

Csendesen hunyt el 79 éves korában, 183& június 18-án. Sírkövét nemrégiben bontották le és Nagykanizsa város temetőmúzeumában helyezték cl. * Babocsay József 1837-ig, tehát 77 éves koráig nem tekintette magát nemesnek, de nem tekintették annak polgártársai, valamint Somogy és Zala megye hatóságai sem. Sem kcresztelési, sem házassági anyakönyvi bejegyzésében, sem a pesti egyetemi anyakönyvben, sem orvosi diplomájában, sem nagykanizsai polgárrá felvétele alkalmával a város jegyzőkönyvében nincs nemesnek feltüntetve, pedig ekkor még a nemességhez fontos kiváltságok fűződtek, adómentesség stb. Zala megye 1837. május 29-i közgyűlése elé azonban Babocsay József - nyilvánvalóan nem a 77 éves öregember, hanem János fia, az ügyvéd - egy Zágráb megye által 1837. április 30-án kiállított nemességigazoló bizonyságlevclet terjesztett. Eszerint Babocsay József és fia egyenesági leszármazói Babochay Györgynek, aki II. Ferdinánd királytól 1635. január 31-én címereslevelet (armalis) kapott, amelyet Dalmát-, Horvát- és Szlavónországok tartománygyűlésén 1643. június 3-án kihirdettek. Ezen az alapon Zágráb megye Babocsay József és fia nemességét igazolta, ezt Zala megye is kihirdette. Babocsay János még abban az évben bekerült a Nagykanizsán lakó nemesek megyei összeírásába, és a következőkben már az anyakönyvben is mindketten nemcsekként szerepelnek. Legújabban, főleg Degré Alajos, a zalaegerszegi állami levéltár vezetőjének kutatásai megállapították, hogy a szigetvári anyakönyvek bejegyzései alapján nem lehetett volna Babocsay Józsefnek és János fiának a zágrábi Babochay György nernességszerzőtől való egyenesági leszármazását bizonyítani, úgyhogy felmenőik minden valószínűség szerint Horvátországból esetleg Babócsán át Szigetvárra vándorolt katonáskodó horvát paraszt-hajdúk voltak. *