Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

dr. Csekey István: Megemlékezés dr. Babocsay Józsefről, születésének 200. évfordulója alkalmából

folyt per a földesúr es a város között, ebben el is járt Babocsay és ez mint úrbéri per a helytartótanács és kancellária, végső fokon tehát a császár-király döntése alá tartozott. Ezt a változatot támogatja az is, hogy az ifj. Dorfmeister István Babocsay doktorról 1806-ban, tehát még bíróvá választása előtt, arcképet festett, amely 1945-ben Medveyék budai lakásán megsemmisült, de amelyről már régebben fénykép készült és hasonmását közöljük. Ez a kép bajusz nélkül, német öltözetben és hajviselettel ábrázolja, ennek alapján feltehető, hogy a kép festése idején copfot viselt, nem pedig bajuszt. A történet copfos változata is részben anekdota eredetű azonban, mert a Ferenc császárnak tulajdonított mondást Vas Gereben egyik regényében is megtaláljuk. Babocsay József nagy műveltségű, idegen nyelveket értő, könyveket gyűjtő, sőt író ember volt, aki „messze fölötte állt kortársai felett". (Halis 10. p.) Könyvtára sajnos halála után szétszóródott. Töredék része még Nagykanizsán van dédunokája özvegyénél, az orvosi könyvek egy része pedig Egerben, dr. Ludányi Béla, Heves megye onkológus, főorvosának gyűjteményébe került. Nyomtatásban eddigi tudomásunk szerint csak a „Boldog Zala vármegye" című Hévíz-ismertetése jelent meg 1795-ben. Ez a mű kétségtelenül a fürdőtulajdonos Festetics György gróf érdekét szolgálta, valószínű tehát, hogy az ő felkérésére írta és az ő költségén adta ki. A munka megírásának közelebbi körülményeit nem sikerült felderítenünk, azt azonban magából a műből is világosan láthatjuk, hogy lelkesedése őszinte, nem egyszerű hírverést végez, meg van győződve a természetes gyógyfürdő használatának eredményességéről. A korához viszonyítva kitűnő stílusú, tiszta magyarságú füzeten kívül írásban nem foglalkozott többet Hévízzel, de problémáival szoros kapcsolatot tartott. Sok egyéb munkája kéziratban maradt. Halis 1923-ban még látta „Kanizsa privilégiait története" című több ívnyi kéziratát, amely szerinte annyira igazságosan foglalta össze a város történetét, hogy talán éppen azért nem. engedélyezték a kinyomatását. Halis is (10-13 P-X a Medvey-gyííjtemény is, több más kéziratos munkáját említi, de kéziratai mind elpusztultak.