Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

dr. Csekey István: Megemlékezés dr. Babocsay Józsefről, születésének 200. évfordulója alkalmából

atyja halála előtt egy évvel nemességét igazoltatnia. A „nagyszarvai és csehi" előneveket pedig csak a késő utódok ragasztották önkénycsen a Babocsay névhez. Maga Babocsay József republikánus, sőt jakobinus érzelmű volt. Családi nevét még latin írásaiban is „Babocsay"-nak írta. Aláírását egy 1820. május i-én kelt reverzálisról ismerjük, amelyet az árvapénztár nevében egy tartozás-átvállalás ügyében állított ki. A latin nyelvű irat aláírása „Babocsay tutor" (azaz közgyám). Babocsay József az akkor Somogy megyéhez tartozó Szigetvár mezővárosban (oppidum) született 1760. március 19-én. Atyja Babocsay József, anyja: Regina. Az anya családi nevét nem jegyezték fel. 1780-ban, tehát 20 éves korában, Sopronban gimnáziumi tanuló volt. 1785 novemberéig a pécsi egyházmegye papnövendékeként Pozsonyban tanult, a papnevelő intézet első évfolyamát kitűnő eredménnyel végezte el. Akkor azonban „saját elhatározásából a papi öltönyt letéve, világi állapotba visszatért". Utána nyomban a pesti egyetem orvosi karára iratkozott be, és 1789. október 15-én állatorvosi, ugyanez év október 27-én pedig orvosdoktori oklevelet szerzett. Úgy látszik, rövidebb ideig kórházi gyakorlaton Pesten maradt, mert mindkét diplomáját csak 1791-ben hirdették ki, mégpedig Somogy megye közgyűlésén március 22-én, Zala megyében pedig augusztus 19-én. Okleveleinek Zala megyében való kihirdetéséből arra következtethetünk, hogy már ekkor gondolt arra, hogy Somogy megyéből a közeli, Zala megyei nagyobb városba, Nagykanizsára költözik. Elköltözésének okát maga is elbeszélte egy kéziratos munkájában, amelyet a „Magyar Museum" által feltett kérdésre írt: „Melyek a köznép közönségesebb nyavalyái Magyarországon? Miből erednek és micsoda diaetetica-i életmód által lehet azokat megelőzni és elkerülni?" A kézirat ugyan elpusztult, de abból Babocsay József Katalin leányának ükunokája, a család történetének szenvedélyes kutatója, Medvey Artúr gépészmérnök egyik családtörténeti albumába lemásolta a következőket: „1790 Karácsony napján a török háborúból hazatért csapatok Babócsán és Berzencén szállásoltak be." A következőkben elmondja, hogy beteg katonákat is beszállásoltak, és amikor a katonák tovább vonultak, a