Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

dr. Berndorfer Alfréd: A veleszületett rendellenességek pathogenesise történelmi szemléletben. II. rész. Történelmi fejlődés a XIX. századig

lczték a görög filozófusok is, mégpedig a hermaphroditákon keresztül. A hermaphrodita a görög mitológiában nem egy bizonyos rendellenesség, hanem egy istenség jelképe, aki önmagát megtermékenyíteni képes. Hippokratész a veleszületett rendellenességek keletkezési okát hasonlóan magyarázza, mint Susruta. A női betegségekről szóló könyvének 25. fejezetében azt írja, hogy ha az asszony terhességének első három hónapjában állandóan vérzik, akkor a méhszáj nyitva van, a magzat nem kapja meg a fejlődéséhez szükséges anyagot, mert az a méhszájon át kifolyik. A terhes anya vére a méhben körülfollya a magzatot és ez elősegíti fejlődését. Ha a vér egy része nem jut el a magzathoz, akkor az vagy elhal, vagy táplálék hiányában gyengén fejlődik. A magzatot veszélyezteti az anya betegsége és az anyát ért olyan baleset, mint a hasbarúgás, az anya gyakori ájulása, helytelen kevés tápláléka, valamint az ijedtsége. De a sok vér és túlzottan sok táplálék is okozója lehet a magzati rendellenességeknek. A bélműködés zavara is káros. Különösen káros hatású a méh rendellenessége. Ha pl. valahol a méh „nyomorék", akkor azon a helyen, ahol a magzat a kóros méhre fekszik, kórosan fog fejlődni. Hippokratész itt döntő szempontokat említ, az egyik a terhesség alatti vérzés, a másik a méh kóros állapota, Ma jól tudjuk, hogy vérzés - ahogyan azt Hippokratész helyesen ítélte meg — következtében a magzat nem kapja meg a fejlődéséhez szükséges táplálékot. A vérzést úgy is elképzelhetjük, hogy a placenta nem tapad le teljesen és így a magzat kevesebb oxigénhez jut. A magzat kifejlődhet ugyan, nem biztos, hogy az anya a vérzés következtében abortál, de a tapasztalat alapján a magzat gyakran rendellenességekkel születik. A méh „nyomorék"-ságával is foglalkoznak újabban a szülészek, de még nem fordítanak elég figyelmet a gyakori művi abortusok következményeire. A gyakori vagv nem szakszerűen végzett művi abortus kétségkívül úgy sértheti a méh nyálkahártyáját, hogy ott nem restitucio ad integrum képződik, hanem hegesedések alakulnak ki, amelyek a kifejlődő magzitra károsak lehetnek. Az anamnézis nem mindig ad megbízható adatokat a művi abortusokra vonatkozóan, mert a legtöbb anya, aki bármilyen oknál fogva gyakran vétette el művi úton magzatát,