Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

dr. Farkas László: A sejtelmélet és a dialektikus materializmus. II. rész

nem fejezi ki az állatot". „. . . A szervezet akármilyen bonyolult, sem nem egyszerű, sem nem összetett." (A természet dialektikája, 224. old. 1952.) Érthető, hogy a rész és az egész metafizikus szétválasztása, nevezetesen a sejt és az egész szervezet metafizikus elválasztása óhatatlanul az idegrendszer koordináló, integráló szerepének lebecsüléséhez, valamint a szervezet és a környezet közötti dialektikus kapcsolat fellazításához vezet. Ennek a metafizikának a haladó tudomány és végső soron az ember látja kárát. Semmelweis nagyszerű tanításának sorsa mindezt eklatánsán bizonyítja. Virchow sejtpatológiájának szellemevei nem fért össze semmiképpen Semmelweis tanítása a gyermekágyi lázról. Virchow miközben a szervezet konstitúciójának és prediszpozíciójának - mely kétségtelenül fennáll - jelentőségét mértéktelenül eltúlozta, egyúttal makacsul szemben állt a külső környezeti tényezők, a fertőző okok jelentőségének elismerésével: „Virchow azt tartotta, bogy a gyermekágyi láz keletkezésének fő oka a személyes prediszpozíció a rosszindulatú gyulladásos formára, amelynek alapján még infekció nélkül is keletkezhet megbetegedés." (Alfred Hogar tanulmánya id. Boenheim 300. old.) Sőt mi több, 1864-ben kijelentette, hogy szerinte a gyermekágyi lázat talán nem is infekció okozza (uo. 21. old.). A későbbiek során „javított álláspontján", a bakteriológia eredményei következtében bizonyos „engedményeket tett", de alapállásán Virchow élete végéig nem változtatott. Virchow azt tartotta, hogy a gyermekágyi láz felszaporodása téli hónapokban az időjárással van kapcsolatban, „téli epidémiáról" beszél. Semmelweis ellenkezőleg arra hívta fel a figyelmet, hogy ezekben az időkben az orvostanhallgatók a boncasztalhoz kerülnek és innen viszik a fertőző anyagot a szülőtermekbe. (Podach: Zur Ge•schichte des Semmelweisschen Lehre, idézve Boenheim, 317. old.) Semmelweisnek sohasem adta meg Virchow azt a megbecsülést, amit megérdemelt volna. De akadtak természettudósok és orvosok, akik megvédelmezték az anyák megmentőjét, Semmelweist. Ezek közé tartozott Rokitanszky, Skoda, Opolczer, Lange, LIebra, valamint a nőgyógyász Kugelmann, Marx Károly barátja, aki Semmelweisnek biztató, bátorító levelet küldött és a levélhez