Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

dr. Farkas László: A sejtelmélet és a dialektikus materializmus. II. rész

À 3. és 4. pont, amely Haeckel leegyszerűsítő, mechanisztikus nézetét tükrözi, a tárgyalt kérdés szempontjából most nem érdekes, a többi megjegyzések azonban teljes mértékben vonatkoznak Virchownak lassan kikristályosodó nézetére, amelyet valóban sejtdogmának lehet tekinteni. Ha még tíz oldalon haladunk előre az Einheits-Bestrebungen 56-os kiadásában, a fenti megállapítást igazoló sorokra bukkanunk: „csak az én kutatásaim az összekötő szubsztancia szöveteire vonatkozóan . . . tették lassan-lassan lehetővé az élet egy precízebb elméletének felállítását és ahogyan már korábban következtettem, a sejt az életnek a legegyszerűbb kifejezése ... a vitális jelenségek középpontját ő képezi... (a sejt képviseli, mind az élet, mind a betegség gócpontját)" (uo. 50. old.). íme itt van a gyökér, amiből az egész virchowi sejtpatológia ki fog nőni a maga jelentős empirikus részeredményeivel, valamint a maga vadhajtásaival, amin bőven fognak megteremni élvezhetetlen gyümölcsök. Nagyon érdekes, hogy e fenti következtetéseket olyan előzően megtett és néhány oldallal előbb található megjegyzés után teszi: „az élet egyszerűbb formái, ahogyan azokat az alacsonyabb rendű állatoknál és növényeknél találjuk, hamarosan megmutatják, hogy az élet és a betegség nincs az anyagnak meghatározott halmazállapotához (Agrégat zu Stand) kötve, hogy mind a szilárd, mind a folyékony részek egyaránt szolgálhatnak az élet és a betegség törvényeinek megjelenítésére." (Uo. 38. old.) Tehát az élet és a betegség szubsztrátuma nem kizárólagosan a sejt, hanem a test folyékony részei is. Találkozunk ebben a „javított kiadásban" olyan kifejezéssel is, amely viszont a fenti gondolatmenetnek egyenes kritikáját tartalmazza: „a sejtpatológia, amelynek szükségességét egy külön cikkben próbáltam kifejteni, úgy tűnik nekem, hogy a humorizmus (humor; folyadék) és a szolidizmus (solid: szilárd) évezredes vitájának végső megoldását jelenti, nem azáltal, hogy tagadja a humorális és a szolidizmus élet- és betegségfogalmát, hanem úgy, hogy a test folyadékában éppúgy, mint a szilárd testrészecskékben csakis a sejtek az élők és eleven cselekvők." (Uo. 50. old.) Ebben a megállapításban tehát ki van zárva a test-folyadékok