Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)
dr. Farkas László: A sejtelmélet és a dialektikus materializmus. II. rész
Már a plasztidula rendelkezik az életre jellemző sajátosságokkal és mi több, Haeckel a plasztidulák érzékenységét (pszichoma) is feltételezi. Követve Haeckel gondolatmenetét, láthatjuk, hogy igen leegyszerűsíti és mechanisztikus módon értelmezi az élővé válás fejlődésének folyamatát. Leninnek a fejlődés két koncepciójáról szóló tanítása itt is beigazolódik. Azok, akik a fejlődést egyoldalúan mennyiségi változásnak, növekedésnek vagy csökkenésnek tekintik, azok nem képesek a mozgás belső forrását feltárni és közvetve vagy közvetlenül az idealizmusnak kénytelenek engedményt tenni. Arról is beszél Haeckel, hogy a plasztidulák emlékezőtehetséggel is rendelkeznek, jóllehet ez a képesség még nem emelkedett fel a tudatosság fokára. Az emlékezőképesség révén áll módjában az élet legkisebb hordozójának, a plasztidulának az, hogy tulajdonságokat átörökítsen egyik generációból a másik generációba. Az antidialektikus szemléletnek tett engedménye következtében Haeckel valóban „merész" állításokra ragadja magát. Pl. egyetért Verworn nézetével, aki azt tanítja, hogy a legegyszerűbb ős-szervezetek öntudatlan pszichikai folyamattal rendelkeznek. (Haeckel: Világproblémák, Bp. 1905. 157. old.) Ezek az öntudatlan pszichikai folyamatok a metazoáknál (többsejtűeknél), tehát az embernél is, a pszichikai jelenségek csírái. Haeckelnek ezen nézetei is emlékeztetnek a spinózai szubsztancia fogalomra: „Mert amit eddig kimutattunk, nagyon is általános, s nem tartozik jobban az emberre, mint a többi egyedi dologra, amelyek mind, noha különböző fokban, lelkesek." (Spinoza: Etika. Bp. 1952. 157. old.) Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy Haeckel maga egy ízben az ő plasztiduláit annak a Leibnitznek a monászaival hasonlítja össze, akit más vonatkozásokban (teológia, harmónia prestabilita) újra és újra szigorú bírálat tárgyává tesz. Evvel csak megismétli, hogy ő nem ismer el „érzet nélküli atomot' 7 . Az az összehasonlítás logikusan következik a szubsztancia-felfogásból; „A szubsztancia hármasságát ebben az alaptételben fejezem ki: /. nincsen anyag erő és érzés nélkül; 1. nincsen erő anyag és érzés nélkül; 3. nincsen érzés anyag és erő nélkül." (Haeckel: Élet cso-
