Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)
dr. Farkas László: A sejtelmélet és a dialektikus materializmus. II. rész
elavult maradványa. Virchow bírálatának indítéka azonban egészen más volt, ő tulajdonképpen a lélek „különleges 1 ' jelentőségéről szóló tételt védelmezte. Virchow fiatalkori próbálkozásaitól eltekintve a sejtelmélet kérdését nemigen vitte előbbre, sőt számos vonatkozásban ennek az elméletnek fejlődését fékezte, később kísérletet sem tett arra, hogy a sejttéválást, a szerves és szervetlen természet közötti kapcsolatot kutatás tárgyává tegye. Haeckelnek éppen az az egyik nagy érdeme, hogy ehhez a nehéz kérdéshez bátran hozzányúlt és egyes hibás következtetései ellenére a sejtelméletet továbbfejlesztette. A sejtelmélet tudományos művelése a darwinizmus elméletét mint átfogó elméletet hathatósan alátámasztja, a darwinizmus következetes alkalmazása viszont a sejtelmélet tudományos továbbfejlesztését segíti elő, annak az elméletnek a fejlődését, amelynek egy-egy állomását Schleiden, Schwann, Purkinje, Grazsdanyinov és Micsurin tanítványainak neve fémjelez. Nem lehet véletlennek tekinteni, hogy Virchow nemcsak általában a darwinizmussal száll szembe, hanem munkásságának második szakaszában elvetette a sejtelmeiét haladó eredményeit és igyekezett azt a „sejt csak sejtből", metafizikus elvnek Prokrusztész ágyába szorítani. Azonban Haeckel már első jelentős művében, a „Generelle Morphologie"-ben nemcsak a szerves és a szervetlen anyag közötti különbséget tárgyalja (ami Virchownak egyoldalú követelménye), hanem a két terület viszonylagos azonosságát is, aminek segítségével lehet egyedül megmagyarázni a sejttéválás folyamatát. Organizmuson Haeckel azokat a természeti testeket érti, amelyek az „élet" sajátságos jelenségeivel rendelkeznek; ezen sajátosságok közül különös hangsúllyal kiemeli a táplálkozást. Az anorganikus természeti testek sohasem rendelkeznek a táplálkozás funkciójával, sem más specifikus élettevékenységgel: szaporodással, akaratlagos mozgással stb. Ugyanakkor mind az anorganikus, mind az organikus testek az anyag valamennyi alaptulajdonságaival rendelkeznek és így Haeckel szerint gyökeres különbség nem mutatható ki közöttük. Ezek az alapvető tulajdonságok: a kiterjedés, oszthatóság, elaszticitás, porozitás, tömeg stb. Az.
