Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

Palla Ákos: Magyarországi betegellátás a XI. században

Miután pedig a Bécsi Képes Krónika, illetőleg Kálti Márk krónikája 1358—1370 között keletkezett, a Budai Krónika nyomását 1473-ban fejezte be Hess András, a Dubniczi Krónikát pedig 1479ben kezdi meg írója, világos, hogy a Pozsonyi Krónika néven ismert kolligátumban levő Cronica Regni Hungáriáé ebbe a százesztendős időszakba helyezhető, tekintve annak záró fejezeteit. Ebből viszont az következik, hogy az elveszett ős Gesta, valamint a meglevő krónikák ideje alatt már teljes határozottsággal lehet kórházról beszélni, a betegápolás kérdését felvetni. Nem fogadható el ezzel szemben a Pozsonyi Krónikának ama megállapítása, amely az István kori Esztergomban Szent Lázár szegényeinek kérdését illeti. Saját korának adatait nem kellően mérlegelve, a krónikaíró mint tényt állítja Szent Lázár szerzeteseinek esztergomi létét, holott ez a rend csak 1185-ben alapít házat Esztergomban, s ezen túlmenően, a krónika írásakor már nem is létezett. A Szentföld elvesztése után tagjai innen elmenekültek, Olasz-, Francia- és Németországban működtek és VIII. Ince pápa 1490ben részben feloszlatta őket, mire más rendekbe olvadtak be és elenyésztek. így tehát a pécsváradi apátság mellett levő xenodochium alapítása és léte a legkorábbi, oklevéllel hitelesített adatunk. Szűkszavú az ápolás és az ápolandó betegek mibenléte szempontjából és főleg nem rendelkezik az orvosról, de ez a kor szokása. Jelentős azonban, hogy a XI. század hajnalán intézkedésünk van a beteg emberről, az ápolás szükségességéről és az államalapítás egyéb tennivalói között mindez írásban lát napvilágot. A századok során ez az apátsági templom kriptájával együtt, részben átalakítva, máig is fennáll, azonban a xenodochium helye ismeretlen. A soron következő, szintén okleveles bizonyítással rendelkező egészségügyi adatunk 1082-ből származik. A kutatás számára így az adott szöveg figyelembevétele határozott irányt mutat. Ez a királyi diploma többek között egy puteus leprosorumról is beszél. Tehát említi a leprás betegek kútját. Az oklevelet László király bocsátotta ki 1082. április 29-én a veszprémi püspökség és káptalan között támadt birtoktiúajdon-vitával kapcsolatban. Az oklevélben a puteus leprosorum kifejezés mint a vitatott terület egyik határjele, mesgyéje került szóba, természetesen azért, mert