Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

Palla Ákos: Magyarországi betegellátás a XI. században

vonalon végigvinni a gondolat kifejtését. E kifejezés a Bécsi Képes Krónika családjában több helyen előfordul és onnan vette át mint toldalékot a Dubniczi Krónika, ahol csak ennyi áll: „qui quidcm scptem ob offcnsam huius modi Lazari sunt vocant". Lcgpregnánsabban a Pozsonyi Krónika kódexe beszél erről, amely több XV. századi oklevél másolatát, valamint egyházi vonatkozású írást tartalmaz, ez foglalja magába a Cronica Regni Hungariae-t. Itt történik említés az egész gondolatsorról. Ennek keletkezése Domanovszky megállapítása szerint a XIV. század közepénél későbbi időre nem tehető. A krónika néhány sorban kitér a 955-ben lezajlott második augsburgi, illetőleg lechmezei csatára és megemlíti, hogy a vesztett csata során megcsonkított hét magyart nevezték Szent Lázár szegényeinek. „Preterea isti Capitanei iam dampnati VII cantilenas de se ipsis componentes fecerunt inter se decantari ob plausum secularem et diuulgationem sui nominis, qui Zent Lazar usque modo Zegun nuneupantur. Et he sic vocate, quod sanctus Rex Stephanus omnes illicite procedentes corrigebat, istorum generationes vidit per domos et tabernas cantando, ad ipsorum sectas et truffas voluit edoceri, qui per singula, qualiter eorum patribus per communitatem aciderat, enarraverunt. Sed beatus Stephanus considerans, quod sine capite et principe nemo bonus extitit. Ideo eis commissit, ut ad subieccionem aversorum sancti lazari de strigonio subdere se teneantur, et ideo vocari Zentlazarygini constat etc. Constat itaque non tantum septem capitaneos . . ." A magyarázat, amelyet a Pozsonyi Krónika a többi krónikával szemben hozzáfűz, valószínű írójának sajátja, mivel ez a többi krónikában nem is fordul elő. A hét magyart illetőleg azonos megállapításai vannak a többi krónikával, hogy az nem a honfoglaló törzsekre, hanem az augsburgi csatából megcsonkítottan viszszatértekre vonatkozik; azonban Szent Lázár szegényeinek kizárólag csak ez a krónika nevezi őket. Ezzel szemben viszont a XTI-XIII. századi Szent Lázár szegényei nem lehettek a megcsonkítottak leszármazottai, ivadékai, mert azokat a hagyomány szerint törzsük döntése elválasztotta családjaiktól.