Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

Krisztinkovich Béla: Anabaptista orvosok, gyógyszerészek a higiénia szolgálatában

köszönhetjük az új-keresztény dajkák hivatalos lajstromait, amelyek napjainkig megőrizték e derék egészségügyi segéderők emlékét. Az új-keresztény „udvarok" területén kötelezően létesített iskolák a XVI. század, nevelési rendszerében egyedülálló jelenségek voltak. Az anabaptista krónikából ismeretes „rendtartások" közül a legrégibb dokumentum már 1568-ból származik és eredeti címe: Ordnung und Brauch wie man es in dem Gemein mit den Kindern hält . . . miután a gyermekek kedvesek szívünknek. Isten számára az igazságban keli őket nevelnünk, hogy megállhassanak majd az Isten ítélőszéke előtt (Egyet. Kvtár. Walpot codex). Riedemann Péter, magyarországi prédikátorunk 1586-ban írta a „Kindenbericht" című, igen magas színvonalú nevelési ajánlást.

30 Minden „testvéri udvar" kétféle iskolával rendelkezett, az óvodába kerültek a 2-6 éves gyermekek, míg a nagyobbak 12 éves korukban a másik nevelő szobába. Ez utóbbi már tanonciskolának tekinthető, későbbi értelemben. A képzett dajkák vezetése alatt álló „gyermek-kertészetben" elég spártai módon nevelték a gyermeket . . . „az iskolamester (egy anya és egy leányzó) éjjel-nappal törődjék úgy a gyermekekkel mintha sajátjuk volna és így adhasson számot az Istennél róluk. Nem kell azonban kényeztetni őket, hanem jó példával clöljárni a kötelességteljesítésben. A pálcát néha-néha használni, de csak módjával, mert a gyermeket meggyőző szavakkal jobban lehet hajlítani, mint szigorúsággal. A kirótt büntetést fogadja el és ne legyen akaratos, engedelmesség, Istenfélelem tüntesse ki őket." A tisztaságra és egészségre igen kell ügyelni, a legkisebb részletre kiterjedően szabályozták az étkezést, a mosdást, ruházkodást. A fehérnemű mosását és a betegek szigorú elkülönítését is pontosan előírták. Az ételeket az „iskola" konyhájában kell előkészíteni, a gyermekekről, tisztántartásukról, ellátásukról és csendes alvásukról az iskola-anyának kell gondoskodni, amihez megfelelő leány-segítség is kell. Az anabaptista udvarok kollektív alapon kialakult szervezete eredményezi aztán azt, hogy az anabaptista iskolákban szolgáló asszonyok és leányok tapasztalati és gyakorlati alapon szakértőjükké válnak a gyermekápolás tudományának. Igen sokat jelentett az is, hogy az új-keresztény telepek kitűnő berendezettségéit