Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

Krisztinkovich Béla: Anabaptista orvosok, gyógyszerészek a higiénia szolgálatában

hcz tartozott a borbély, a fürdős, az orvos-gyógyszerész is, akik hivatásszerűleg szintén felügyelet és gondozás alatt tartják a gyermeksereget, minden bajában gyógyítják, minden rendellenességre orvoslást keresnek és a gyermekeket gondozó női személyzetet sok teendőre kioktatják. A szabályok előírják, hogyan kell mosdatni, fürdetni, nyíratni, etetni a gyermekeket. A beteg gyermekeket el kell különíteni a többiektől s még a szennyesüket sem szabad együtt mosni a többivel. A beteg gyermek mindjárt orvosi kezelésbe kerül, a közösség gyógyszertára ellátja orvossággal, szóval a lehető legjobb kezelésben részesül, aminek végrehajtója az „iskola" női személyzete. így képződött ki az új-keresztény testvériségek „iskoláiban" olyan nők egész csoportja, akik egész másképp tudnak a gyermekekkel bánni, mint bármely más nő a XVT., XVÍT. században, megfelelő környezet és gyakorlat híján. Ez a rendszer, a közösségi élet családi részének ilyen szabályozása, a gyermekek külön csoportban való együttes gondozása tette az új-keresztény asszonyokat szakértővé a gyermekápolás és gyermekgondozás terén. Ez a szakértelmük keltette nyilván a főúri házakban jó hírüket és tette kívánatossá alkalmazásukat olyan helyeken, ahol a ház asszonya megbízható kézben akarja tudni gyermekét és gondos ápolást és felügyeletet akar nekik biztosítani. Az új-keresztény asszonyokat tehát nem a nagy „mellyek" teszik különösen alkalmassá a dajkaságra, hanem szakértelmük és megbízhatóságuk. A magyar főurak tudták róluk, hogy akármilyen eretnekek legyenek is, értik a mesterségüket, komoly és becsületes, józan, átlagon felüli emberek, s hogy magánlakásaikban is közösségi fegyelem alatt állanak, ami az asszonyaikra nézve szintúgy megállapítható, mint a férfiakra. A módosabb anyák azért keresik és fizetik meg minden pénzzel az új-keresztény dajkákat, mert csecsernőiket olyan biztonsággal nevelik, mintha ápolónőre és orvosra egy személyben bíznák őket. Ez a magyarázata annak, hogy a magyar földesurak nemzedékek hosszú során át ragaszkodtak az anabaptista dajkákhoz. Az anabaptisták maguk pedig szívesen engedték át asszonyaikat erre a szolgálatra. Mint megpróbáltatott emberek, nagyon jól tud-