Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)
Krisztinkovich Béla: Anabaptista orvosok, gyógyszerészek a higiénia szolgálatában
A tudósítás írója nem lehet más, mint az anabaptista fészkek közelében Szakolczán lakozó, és az anabaptisták földesurával állandóan jó viszonyt fenntartó Gvadányi József lovasgenerális. Gvadányi az irodalomban nagy hírre tett szert; Rontó Pál (gróf Benyovszky Móricz eposza) és a pajkos ,,pöstyéni förödés" című vers szerzője is. Az anabaptista asszonyok dajkaságra való elhivatottsága és közkedveltsége már kétszáz évesnél hosszabb idő óta begyökerezett volt. Az 1600-as években Fischer Andrást, Dietrichstein kardinális pártfogoltjai, az anabaptisták nagy ellenfelét és kiüldöztetésük leghevesebb szószólóját a fentiekben már említettük, akinek, gyalázkodó írásaiból akaratlanul is elismerést találunk az új-keresztény dajkaságról. Következő adatunk a Magyarországon menedéket lelt trencsényi új-keresztény asszonyokra vonatkozik, 1644: Zadraveczky Margit grófnő 1644-ben Trencsénből fogad anabaptista szolgálóleányokat és írásban biztosítja számukra megállapított fizetésüket. 28 Az okiratot a trencséni anabaptisták őrizték ládájukban s 1759-ben könyveik és írásaik leltárába foglalásakor került elő. A leltár megvan: M. O. L. helyt. Acta rel. A. 15. Később, 1673-ban Pozsonyban szolgál egy új-keresztény aszszony - mulier anabaptistica ariana -, aki az evangélikusok megfélemlítésének hatása alatt katolikussá lesz. Oktatója egy jezsuita páter volt, de megkeresztelését maga Szelepcsényi György hercegprímás vállalta - ut stimulus adderetur haereticis, ut in templo suo hanc agi videntes, eo facilius convertentur. 29 A többi adat is abból az időből származik, amikor az anabaptistáknak kényszerűségből katolikusokká kell lenniök. Katasztrófájuk 1757-ben azzal kezdődik, hogy egy hittestvérük, Meyer J. mennonita könyvekért akart Hollandiába menni, de Bécsben fogságba került. Sógornője, Dittl Borbála, egy Kirchberg grófnőnél volt gyermekgondozónő Bécsújhelyen, ahonnan évente egyszer urasága engedelmével haza mehetett, hogy Ószombaton, Szent Jánoson, vagy Nagyiévárdon úrvacsorát vehessen. A vizsgálat tovább gyűrűzött és az uralkodó rendeletére a vármegyék utasítást kapnak, hogy vegyék nyilvántartásba az új-keresztényeket. Ennek 8 Orvostörténeti közi.
